Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Almási Tibor: Mattis Teutsch János, a grafikus (Salamon Nándor)

ARRABONA 2005. 43 / 1. RECENZIÓK megvalósító konstruktivizmussal tett sikeres próbát. A folyamat itt nem ért véget. Az „új korszak" eszméihez igazodva, „visszacsempészte az embert" metszeteibe, amely elvezette a „szintetikus ember" ideájának kimunkálásához. A külön vizsgált három női portré lényeget sűrítő képessége okán érdemel figyelmet. A részletesen ismertetett ex librisek a metsző tudását hasznosították személyes kötődéséből adódó gyakorlati feladatai megoldása során. Említett néhány rajza azért jelentős, mert ezekből kevés vészelte át a múló idő viszontagságait. A fejlődésrajz a továbbiakban is követi a kronológiai rendet, de a művek születését térbeli, európai kontextusban vizsgálja. A metszetek szempontjából a még szakítatlan ország fővárosa, Budapest az első állomás. Kassák és a MA körével kialakult kapcsolat a publicitás, a nyilvánosság, valamint a továbblépés kapuját tárta a magányát feladó művész elé. Az érvényesülés három területének birtokbavételét statisztikai adatok érzékeltetik. Almási lapszámonként értékeli a metszetek megjelenésének folyamatát, kiemelve: „..a MA egész létének ideje alatt Mattis Teutsch volt az, akinek legtöbb műve szerepelt a folyóiratban". Kassák szerteágazó törekvései közé tartozott a MA tárlatok sorozata, amelyet a brassói mester műveivel indított 1917-ben. A kiállítás körülményeit részletező leírás gazdag mutatványt válogat össze a méltatok véleményeiből. Jelentősége kettős volt: előkészítette a terepet a csupa új nyomatot tartalmazó, a maga nemében első Linóleum albuma megjelenéséhez, tovább, illusztrációs munkákat biztosított számára a folyóirat kiadványaiban. Az album és az öt kiadvány fogadtatásáról ugyancsak gazdag idézetgyűjtemény tájékoztat, miként Mattis Teutsch ezt követő budapesti szerepléseiről (Ujabb önálló és csoportos tárlatok). A város és művész kapcsolata alapvető fontosságú a magyar grafika fejlődéstörténetében. Kassák köre vitathatatlanul „úttörő és vezető szerepet" játszott s e szerepben Mattis Teutsch szecessziótól expresszionizmusig vezető útja „a legegyenletesebb, legzökkenőmentesebb" változat - vonja meg a mérleget a szerző. Az együttműködés feltételei a történelmi események - betiltás, emigráció - nyomán módosultak. A művész érdeklődése - bár metszetei 1919 után is helyet kaptak a bécsi MA lapjain! - Berlin, ezzel együtt az európai művészet műhelyei felé fordult. A német fővárosban Herward Waiden és a Der Sturm, ezen keresztül az expresszionista mozgalom volt az erős kapocs. Előbbi megkülönböztetett figyelmének számos jelével találkozhatunk a sorok között. A Sturm karakterének alakításában - ismét csak a statisztikák bizonyítják! - vezető szerepet vállalt 1918-tól metszeteivel a művész. Itt felvonultatott munkái nem mutattak fejlődésrajzot, a főszerkesztő Waiden koncepciója szerint a tartalomhoz igazodó illusztráció céljait szolgálták. A berlini „vonal" hozadéka ennél azonban gazdagabb: utazásokat, csoportos kiállításokat 10 alkalommal mutatta be alkotásait! -, személyes és társasági kapcsolatokat jelentett. Számos művészi egyesülethez csatlakozott, de legközelebb törekvéseivel a Blaue Reiter-hez állt s Franz Marc hatott rá. A kollégák közül Jacoba van Heemskerck személyében és művészetében talált rokonvonásokat, ennek magyarázata - kevés támpont ismert! - komoly fejtörést okozott a szerzőnek is. Az expreszszionizmustól távolodva, friss impulzusokra vágyva tért vissza Párizsba. Képrámákat faragott létalapja biztosítására. Egy kiállítás, néhány metszetközlés, élmények, tapasztalatok birtokában vett végleg búcsút ifjúsága városától és barátaitól. Bécsben csupán átutazóként fordult meg, a párhuzamokat felkínáló Bukarest avantgárd kezdeményeivel nagyobb vonzerőt gyakorolt a művészre. Almási nem annyira a személyes jelenlétnek, jóval inkább a kiállításoknak, a nyomukba 349