Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Recenziók - Almási Tibor: Mattis Teutsch János, a grafikus (Salamon Nándor)
ARRABONA 2005. 43/1. RECENZIÓK szegődött sajtónak tulajdonít meghatározó jelentőséget pályáján. A román modernizmus bölcsőjénél álló kezdeményezők egyetlen erdélyi „román" (!) avantgárdként tekintették magukénak a külföldi kapcsolatokat építő, felhasználó brassói művészt. „Első" erdélyi művészként rendezett egyéni kiállítást és szerepelt a szalon művészei között. Jelentkezései - olvasható a hírrészletekben - eseményt, reprezentációt jelentettek. A lapok közölték metszeteit, helyet adtak párizsi beszámolóinak. Miközben ő minden eszközzel segítette a kibontakozást, egyúttal közösséget talált, fórumot a maga eszméinek, műveinek. Almási - forrásai ismeretében - részletesen bemutatja a század első évtizedének, majd a háborút követő időknek modernista bukaresti törekvéseit. Szól az intézményesülő művészeti életről (tárlatok, folyóiratok, kiadványok, egyesületek), a közönség növekvő érdeklődéséről. E szélesedő kapcsolatrendszerbe illeszti és értékeli Mattis Teutsch reputációját. Az európai mezőnyben elért sikerei sem fedték el ama szándékát, „hogy alkotásait szülővárosában és Erdély más vidékein is bemutassa". Természetesen, először a viszonylag eleven szellemi életű Brassóban jelentkezett közös kiállításon. 1919-ben önállóan is számot adott addigi eredményeiről. Metszeteit a Das Ziel című helyi lap közölte, miként tárlatbírálatait is. Változó időközökben később is jelentkezett munkáival. Közben barátságokat kötött, évente felkereste Nagybányát. Kolozsvári kapcsolata az Erdélyi Szemlével és Bálint Zoltánnal volt gyümölcsöző. E lap ugyancsak közölte metszeteit, beszámolt budapesti sikereiről, albumáról. Nagyobb dolgozatban ismertette pályafutását. Hosszabb csend után a Korunk foglalkozott behatóan munkásságával, és 1929-ben megrendezték első önálló kiállítását is a városban. Jelentőségét Kós Károly fogalmazta meg az Erdélyi Helikonban.Helyét az értékelők „a nagy újítók sorában" jelölték ki. A hosszú hallgatás utáni „utolsó évek" e helyzeten lényegi változást már nem hoztak. A kötet „monográfia" részét a mintegy kétszáz hivatkozás jegyzéke (bőséges információt találunk itt is!) és a metszetekre, rajzokra vonatkozó, terjedelmes irodalom felsorolása zárja. (Egyedül Banner Zoltán Erdélyi művészet... c. monográfiáját hiányoltuk!) Ezek után következik a könyv „leglátványosabb" része, a periódusokba rendezett 170 ismert metszet adattára. A puszta rátekintés is meggyőz a szerző munkájának nagyságáról, alaposságáról. Egy-egy tétel (néhány kivételtől eltekintve!) tartalmazza a mű sorszámát, címét, technikáját, méreteit. Mindez a kép laptükörhöz kicsinyített reprodukciója alatt található. Ezt követi a példányt birtokló közgyűjtemények leltári számmal jelzett felsorolása. Változó terjedelmű a kiállítások jegyzéke. Az irodalmi utalások adatai csak akkor említtetnek, ha az adott lapra vonatkoznak. Végül a reprodukciók vélhetően összes helyeit (könyv, folyóirat, katalógus) gyűjti egybe az adattár. Tanulságos a reprodukciókat tartalmazó sajtótermékek országonkénti összesítője. A legtöbbet romániai (33), magyarországi (28) kiadványok közölték, de még Hawaiiban is jelent meg egyetlen Mattis Teutsch metszet! A minden szempontból értékes könyv szerzőjét, a nyomdát és a kiadót, de a Mattis-ügyek áldozatos támogatóját, Georg Lecca urat egyaránt elismerés illeti. Maradandót alkottak így együtt. Salamon Nándor 350