Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Thullner István (szerk.): Jánossomorjai Kismonográfia és településtörténeti olvasókönyv (Horváth Gergely Krisztián)

ARRABONA 2005. 43 / I. RECENZIÓK A heidebauerek kereskedelmi tevékenységének szép dokumentuma Hasslinger Pál levele, melyet Sztachovics Remighez írt. A levelet Kögl Szeverin keltezés nélkül idézi Mosón megyei kéziratos énekeskönyvek c. könyvének 24. oldalán. Az itt szereplő személyek születési ideje, ill. Sztachovics működési ideje (1812-1884) miatt téves a heidebauerek kereskedő vállalkozásairól szóló beszámolót a XIX. század végére datálni, (vö. 117.0.) A következő oldalon hasonló hiba Vendelin Köglt a „kereskedők 20. századi utódai" (118.0.) között említeni, hiszen ő 1831-ben született, és nem szentpéteri, hanem szentjánosi illetőségű volt. Thullner István vázlatosan ismertetett munkásságán túl, bár a többi fejezet is sok sebtől vérzik, még két fejezet olyan, hogy az azokban leírtak nem hagyhatók szó nélkül. Mind a tsz-történet, mind a határőrségről szóló áttekintés katasztrofálisra sikerült. Nem is egészen érthető, miért gondolta a szerkesztő, hogy ha megíratja az egyes intézmények/szervezetek ún. „történetét", akkor az majd kiadja a falu közelmúltjának történetét is. Ennél már csak az nagyobb balfogás, hogy a feladatra ezek egykori/mai vezetőit kérte fel. Ők írhattak volna memoárt, készülhetett volna velük interjú, de miként gondolhatta bárki is, hogy képesek lesznek egyegy részterület összefoglalójának objektív történeti feldolgozására? Az előállt szövegek a 70-es évek stílusában íródtak, úgy, miként azt a „hazánk felszabadulásának 25./30. évfordulójára" alcímet viselő kiadványokban megszokhattuk. A Tsz-történet szerzője, Drobnitsch Tamás határozott és egyértelmű alaphangot üt meg: „A szövetkezeti mozgalom több mint ötven éves fejlődése mutatja, hogy a kezdő években korszerűtlen eszközök közös használatával is többre lehetett jutni, mint külön, egyénileg." (394.0.) A békés szocialista fejlődést csak valamikor 1956 körül zavarta meg egy kisebb rebellió, de ,,[a]z 56-os események demoralizáló hatása szerencsére nem sokáig tartott." (395.) A demoralizálás mibenlétére a következő oldalon kapunk szűkszavú utalást: „Pusztasomorján az 1956-os ellenséges politikai propaganda hatására a szövetkezetek feloszlottak. Szövetkezet újjászervezése itt ment a legnehezebben. Komoly agitatív munka kellett ahhoz..." (396. o.) Jött azonban a téeszesítés második hulláma, és a hatvanas években „az egyesülési törekvés" lehetőséget adott, hogy „a szocialista nagyüzemi keretek szocialista tartalommal telítődjenek. Elkezdődött az egészséges, szocialista parasztság és a falu egységes arculatának kialakítása." (397.) A kuliszszatitkok közül azért azt is megtudhatjuk, hogy „[a] pincénkben (Corvinánkban) tartott Szocialista Brigád rendezvényeink messze földön híresek voltak." (398-399.0.) Nos, ez, így, 2004-ben, közpénzből: szégyen!!! A határőrségről szóló rész Csendes Mihály nyugalmazott határőr alezredes tollából egy teljesen értelmetlen bevezetővel indul, melyből a baj nagyságát érzékeltetendő, csak két mondatot idézek: „Az itt megjelenő népcsoportok-(magyarok, svábok, csallóköziek, rábaköziek stb.) egy különös egységet alkottak, amely egyik sem hasonlít már önmagára. Zömében kioltották az eredeti hagyományokat, és helyette egy széles látókörű közép-európai kultúra jött létre." (423.0.) A nyelvhelyesség kérdését itt sem bolygatva, hallott-e már valaki csallóközi és rábaközi népcsoportról? Hogyan lehet a hagyományokat kioltva egy „széles látókörű" új kultúrát létrehozni? Csendes a határőrök küzdelmes mindennapjaira emlékezve megjegyzi, hogy az „1946-47-ben végrehajtott sváb kitelepítés új nehézségeket jelentett, hiszen a kitelepítettek gyakran visszaszivárogtak valamilyen vagyontárgyukért" (425.0.), 344