Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Thullner István (szerk.): Jánossomorjai Kismonográfia és településtörténeti olvasókönyv (Horváth Gergely Krisztián)

ARRABONA 2005. 43/1. RECENZIÓK míg az ötvenes évek terrorjából (aknazár, tűzparancs stb.) annyit érzékelt, hogy „[a] határsértések száma csökkent, de felkészültségük és erőszakosságuk nőtt." (426.) '56 határőr szemszögből azért emlékezetes, mert ,,[o]któber 28-án a község lakossága rokonlátogatás és cserekereskedelem végett megrohanta az államhatárt." (427.0.) Ezekhez képest már csak apró figyelmetlenség az Anschlusst 1933-ra datálni. (424.o.) A kötet csaknem egészét az olvasószerkesztés szembetűnő hiánya jellemzi. A feladat nem lett volna rendkívüli, pusztán azt a kérdést kellett volna sorról-sorra megválaszolni az aktuális mondat kapcsán, hogy mondunk-e ilyet magyarul? Azon túl, hogy a kötet helyesírása borzalmas, igen gyakori, hogy egy meglevő mondatba belenyúltak, de a változtatásokat nem igazították a korábbi részekhez, így nem egyezik az alany és az állítmány. Ezt még a manapság ritkán fellelhető hibajegyzék sem tudja ellensúlyozni. Szintén hasznos lett volna, ha a szerkesztő egyeztet a szerzőkkel a településrészek írásmódjáról, vagy utólag egységesítik azt, mert most a legteljesebb kavalkádot találjuk. Mosonszentpéter neve például - talán éppen a múlthoz való ambivalens viszony egyik bizonyítékaként - legalább hat verzióban bukkan fel a kötetben: „Szentpéter" (69.o.), „Szent Péter" (70.o.), „SzentPéter" (117.0.), „(Mosón-) Szent-Péter" (107.O.), „Mosón-Szent-Péter" (címlap, 6.O.), „Mosonszentpéter". (89.o.) Lehet, hogy mire ebben sikerül konszenzusra jutni, addigra a levéltár sem lesz már tabu a községtörténet kutatóinak? Horváth Gergely Krisztián JEGYZETEK 1 Az elmúlt 15 év dunántúli helytörténeti termésének összegzésére vállalkozott az Acta Papensia 2003/1-2. száma, melyben Horváth József „Falumonográfiák" Győr-Moson-Sopron megyében 1989-2002 című tanulmányában jelzi a megye más megyékkel összevetve közepes teljesítményét, ezen belül utal a mosoni részeknek az átlagosnál is gyengébb helytörténeti eredményeire. Vö. uo. 33-67, különösen a 35. oldal. 2 Mosón vármegye. Helytörténeti olvasókönyv. Győr, 1993; Lébény. Száz magyar falu könyvesháza kht., h.n., é.n.; A római katolikus egyház Magyaróváron. A magyaróvári Szent Gotthárd plébániatemplom és a kápolnák. Mosonmagyaróvár, 2003; Hegyeshalom nagyközség története II. (1900-tól napjainkig). Hegyeshalom, 2004; Húsz Jánossal: A Mosonmegyei (sic!) németek kitelepítése 1945-1946. (Az elúzetés) 1997. 3 Kirívó példa erre a fentebb hivatkozott Lébény kötet, ahol a 30. oldalon egy latin nyelvű szövegrészletet idéz, amely a Szerző szerint a Gesta Hungarorumból származik, s alább a szöveg fordítását is megadja. Mindezzel „csak" három probléma van: 1. Gesta Hungarorum néven több középkori írásművet is számon tartunk. 2. Ezek egyikében sem található a megadott szövegrész. 3. Az általa adott fordításnak kevés köze van a latin szöveghez. A valóság az, hogy a részlet egy 1213 körül keletkezett oklevélből származik, amely több forrásgyűjteményben is kiadásra került. A Szerző mindezekről azonban nem tud. A szöveghelyet jól láthatóan Györffy György történeti földrajzából veszi (ugyanazokat a rövidítéseket használja), anélkül, hogy utalna erre. Ehhez képest már csak apró szépséghiba, hogy a „citált forráshely" az adott kontextusban nem bizonyít és nem cáfol semmit, értelmetlenül lóg a levegőben. A középkori forrásanyag és a latin nyelv ismerete természetesen nem várható el mindenkitől (még egy községmonográfia szerzőjétől sem!), attól azonban mindenképpen megkövetelhetjük, aki magukat a forrásokat idézi, fordítja és ebből történeti következtetéseket von le! 345