Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth László: Gróf Viczay Hédervári Héder portréja a Xántus János Múzeum gyűjteményében

ARRABONA 2005. 43 / 1. TANULMÁNYOK Viczay Héder életét és gondolkodását (mint az előbbiekben érintettük) mindvégig erősen nyomasztotta, hogy nincs családjában örököse, ezért még életében gondoskodott utódjáról. A rokon gróf Belásy Khuen Antal szlovéniai birtokos és felesége Viczay Karolina Károly nevű gyermeke nyaranként több hetet Héderváron töltött nagybátyjánál.

38 Héder gróf felfigyelt unokaöccsének nyitottságára és élénk érdeklődésére, az ő szemléletével azonos, konzervatív közgazdasági és közéleti gondolkodására és még életében végrendeletileg örökösévé fogadta. Az örökbefogadást Bécsben 1874. december 5-én abszolválták, mely szerint az ifjú a Belásy családnév helyett a Héderváry grófi előnevet használhatja, s a címerét a Viczay család címerével egyesítette (PNL 8. kötet 799.). A kedvezményezett ifjú neve: gróf Khuen Hédervári Károly, aki a későbbi Győr megyei főispán, horvát bán és magyar miniszterelnök lesz (GYEL,1999. 168-169.). Midőn gróf Khuen Hédervári Károly értesült Győr vármegye határozatáról, 1874. január 29-én levelet intézett Gyapay Dénes első alispánhoz, melyben arra kéri a vármegyét, hogy a „szeretett és köztiszteletben álló főispán arcképének kiállítását, mint kedves kötelesség teljesítését egyedül reá rójja, hogy ezáltal is a boldogult iránti kegyelet némi adóját leróhassa..."

39 Gróf Khuen Hédervári Károly 1875-ben és 1878-ban a győrszigeti kerület országgyűlési képviselője, 1882-ben a király Győr vármegye főispánjává nevezte ki. Mint főispán többoldalú cselekvésre aktivizálta a megyei közéletet: kiváló szerepet vállalt a megyei folyók árvízvédelmi védműveinek kiépítésében, valamint a Győr belvárosi vízvezeték létesítésében. Bizonyára még folytatta volna Győr és a vármegye monarchia-kori jólétét előmozdító reformjait, ám kiváló győri kezdeményezéseire felfigyelt Tisza Kálmán miniszterelnök és 1883-ban, mint a „korona bizalmi emberé"-t őt javasolta a királynak Horvát-Szlavón-Dalmát ország bánjának. Az örökké forrongó Horvátországban sikerült neki viszonylagos nyugalmat teremteni, később az 1880-es években súlyos összetűzésbe került a horvát szaborban lévő nemesi küldöttekkel és bánként erős kézzel letörte a horvát ellenzék nyílt lázadását. (GYEL 1999. 168.). Közben a Viczay Héder portré elkészítésének magára vállalása óta eltelt 18 év, és az 1890-es évek elején megbízta a neves festőt, Vajda Zsigmondot a képmás megalkotásával.

40 Levéltári források hiányában nem tudjuk, hogy nagybátyja iránt miért 18 év multán rótta le „a kegyelet adóját" gróf Khuen Hédervári Károly, minden valószínűség szerint nagyfokú közéleti elfoglaltságai és az azokkal járó feszültségek idézték elő a „felejtés effektusát". Gróf Khuen Hédervári Károly 1874. januári levelében nagyméretű Viczay festményt ígért a megyeháza nagytermének díszítésére. Igen ám, de a főispán már közel húsz éve halott volt, így kénytelen volt Vajda festményének elkészítésénél a Barabás, illetve a Marastoni litográfiát mintául használni. Vajda úgy gondolkodott: készülő művén a ruházat díszeinek részletes kidolgozása helyett a „lélek tükre"-elv alapján az arc karakteres ábrázolására helyezi a hangsúlyt, hogy ezzel hatásosabban érzékeltesse a főispán pozitív személyiségjegyeit. Részint ilyen megfontolásból készült a háromnegyedes álló portré, hogy ezzel látványban fokozza Viczay emberi nagyságát. (Valószínű a művészi koncepció kialakításánál hatottak a megrendelő unokaöcs szavai is!) A kép alsó részében elhelyezett jelképek tulajdonképpen Viczay arisztokrata mivoltára utalnak: a csípőre felfüggesztett kard, az ökölbe szorított jobb kézfej, a bal kézben lévő prémes, darutollas süveg. Ugyancsak a reprezentativitás erősítését szolgálja, hogy a litográfiák mellkép kivágatát Vajda háromnegyed alakra egészítette ki. A komor 272