Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Perger Gyula: „A’ föld indulása ellen...” (Az 1763. évi győri földrengés vallási emlékei)
ARRABONA 2005. 43/1. TANULMÁNYOK Szentségben lévő Isten Fiához aitatos ének, és könyörgés." feltehetően hosszú évtizedekig felhangzott a Székesegyházban. A tizenkét versszakos bűnbocsánatért esdeklő éneknek nemcsak a refrénje „Föld indulástól meg-mentvén, Meg-váltónk, 's meg-tartónk lévén, irgalmazz, irgalmazz, irgalmazz, és kegyelmezz, romlásunktól védelmezz!" - utal az ének szövegének „alkalmi" jellegére, hanem a kilencedik és tizedik versszak is: „Vétkünk terhelte földünket, szaggatta lakó-helyünket, föld gyomrának tüzeit, ránk hozta, 's nagy szeleit. Meg-repede földünk szája, 's alig hogy pokol kapuja, ki nem nyila előttünk, 's belé nem hulla lelkünk." A nyomtatványon szereplő három szakaszos imádság középső része, „Úr Isten! ki a földet fundáltad, az ő maga álhatatosságán, vedd áldozattyát és könyörgését a' te népednek, és a' meg indult földnek veszedelmeit tellyességgel el vévén, a' te Isteni haragodnak félelmeit üdvösségünknek hasznára fordítsad: hogy a' kik a' földbül vannak, és földé lesznek, vigadva láthassák, hogy a' szent társalkodás által mennyeiekké tétettek." - imazáró formulával kiegészítve, szinte szó szerinti tükörfordításban köszön vissza egy XIX. század közepére datálható kéziratos imalapon. (2. kép) A kézirat, Mohi Adolfnak a hátoldalra írt megjegyzése szerint „Földrengés ellen[i] győri imádság." „Gebet 0 Gott der Erde ibér / ire Feste gegrindet hast, nim an / das gebét dajnes Folkes und / nach genzlich aufgehobenen / gefaren den bebenden Erden / zerkehre den srekken dajnen / Zorns zum hajl den menseft / sehen, damit di jenigen, velche / von Erde Sint, und in di Erde / Zurik Keren, sich erfrajen / Kennen, daß sich durch Ei / nen hajligen lebens vandel / himlis verdén - durch Jesum / Xtum dainen söhn unzern herrn / velcher mit Dir und dem haili / gen Geiste alz glaicher Gott le / bet und regiret in Evigkait amen." 7 Bár mind a Streibig nyomtatványban, mind a feltehetőleg annak nyomán keletkezett - vagy már azidőben párhuzamosan is meglévő - kéziratos német imalapon a hívek könyörgése az Atyához, illetve Jézushoz szól, a záróformulákban az Atya, Fiú, Szentlélek, vagyis a Szentháromság egysége, az istenség misztikus szintézise, teljessége is megjelenik. A Tridentinum nyomán megerősödő, és új hangsúlyt nyerő Szentháromság tisztelet a XVII. század végén, a XVIII. század elején pusztító járványok nyomán szinte korjellemzővé vált. (Bálint 1977. 1. 392.) E tisztelet emlékei oltárképeken, kápolnákban, út menti szobrok formájában napjainkig emlékeztetnek az egykori természeti csapásokra. (Tóth G. 2001. II. 392-396., Askercz 1973.) Nem véletlen tehát, hogy a Győr-szigeti hívek a földrengés évében, 2. kép Kéziratos német nyelvű imádság földrengés ellen. Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár Győr, Mohi gyűjtemény. (Tanai Csaba Taca felvétele) 230
