Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Perger Gyula: „A’ föld indulása ellen...” (Az 1763. évi győri földrengés vallási emlékei)

PERGER GYULA ,A' FÖLD INDULÁS ELLEN..." Perger Gyula „ A' FÖLD INDULÁS ELLEN..." (AZ 1763. ÉVI GYŐRI FÖLDRENGÉS VALLÁSI EMLÉKEI) „Midőn ezer hét száz hatvan harmadikban, írtak rák havában húszon nyoltzadikban,... Jött pedig ez reggel, hat 's hét óra között, Vélték a' természet bus gyászba öltözött: Mert fényességéből a' nap ki-vetkezett, Vastag borulással setétség érkezett. Mennydörgés, és zörgés, más nem is hallatott, Mi dolog ez? Erről senki sem tudhatott. E' volt mellyet az Úr postául eresztett Sok mélyen alvókat álmokból ébresztett." - írta az 1763-as, komáromi földrengés néven ismert természeti csapásról Fábián Julianna, Bédi János helybéli csizmadiamester felesége (idézi Szilárdfy 1979. 384.).

1 E rettenetes nap nemcsak a komáromiaknak, hanem a budai és győri polgároknak, a városkörnyéki falvak lakóinak is emlékezetes maradt.

2 Győrött már 1758-ban felemlítik a Városi Jegyzőkönyvek a földrengés veszélyét, illetve azt, hogy kisebb rengéseket észleltek. A november 23-i ülésen jegyzőkönyvbe iktatták Zichy püspök rendelkezését, mely szerint a város minden szószékéről ki kell hirdetni, hogy a következő vasárnapon - 1758. november 28án - ájtatosságot tartanak a székesegyházban, a földrengés elhárítására.

3 „Eddig csak távoli országok csapásairól hallottak, most pár hónap leforgása alatt négyszer érezte meg a város a fenyegető veszedelmet. Emiatt a székesegyházban egész napos szentségimádást tartanak, a szokott órákban magyar, a jezsuitáknál pedig német prédikációval. A székesegyház tíz órai szentmiséjén a város minden lakója vegyen részt. A társulatok saját templomaikban gyülekezzenek, énekszóval, vagy imádsággal vonuljanak a székesegyházba a kijelölt órában. Déli 12-ig a jezsuiták kongregációi, délután a ferencesek és a karmeliták társulatai jöjjenek." (Csóka 1995. 17.)

4 Az igazán pusztító földrengés öt év múlva jelentkezett újra. A természeti csapás előjeleiről, a június 28-i károkról és a júliusi utórengésről a karmeliták egykorú naplója így számol be: „1763. június 27. Hatalmas vihar. Méltán kell felkiáltanunk a Királyi Zsoltárossal: Az Úr jobbja erősnek bizonyult. Megfenyített az Úr minket, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak. Mivelhogy június 27-én este tíz óra körül hatalmas vihar támadt nagy szélförgeteggel, de sűrű és heves mennydörgés vagy villámlás nélkül. Az egész eget beborították ennek a csapásnak igen sűrű és fekete felhői. Ezek szélén egy szivárványhoz hasonlító fehér kör volt látható és körülbelül két órán át tartott. Jóllehet ez a vihar iszonyú volt, mégsem annyira borzasztó, félelmetes és rettenetes, mint a következő csapás másnap reggel néhány perccel negyed hat előtt, ami fenyegetően előrevetette, hogy az egész város, valamint a vár az összes környékbeli helyekkel együtt a legnagyobb félelemre, a végső pusztulásra jutott. 227