Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Csécs Teréz: A berlini magyar egyesületekről

CSECS TERÉZ A BERLINI MAGYAR EGYESÜLETEKRŐL Csecs Teréz A BERLINI MAGYAR EGYESÜLETEKRŐL

1 1. „Ä két testvérhonban tudományok, művészet és ipar iránt keletkezett ujabbkori melegebb részvét 's ezt méltányló kormányunk' kegyes engedelme múlt évben nagy számú magyar tanulót 's utast csődített ide: 'a német egyetemes miveltség' e' virágzó székvárosába... (...) A távolról 's hazájok' legkülönbözőbb vidékiről idesereglett magyarok olly testvéries szívességgel oszták meg a' külföldön nyert ismeret kincsek mellett az azok' útjába torlani szokott kedvetlenségeket is, mikép az itten töltött szép napok meg annyi kegyeletes emléknapokká válnának későbbi időkre nézve..." - írja az aláírás nélküli tárcában a Regélő Pesti Divatlap (kiemelés az eredetiben). A Néhány szó a' berlini magyarok' Emlékkönyve- 's mellékleteiről. Berlin, 1843-ki augustus című cikkben közölt ismertetést a szerző egy új kezdeményezésről (1843. 2. évf. 2. félév, 47. sz. dec. 10., 1493-1494. hasáb).

2 Azért tehát, hogy a szép napok emlékét megőrizzék, egyesületet alapítottak és emlékkönyvet állítottak fel a göttingeni és halléi példa nyomán, amellyel hármas célt szeretnének megvalósítani. Az első, hogy nevük saját kezű bejegyzésével nyoma maradjon a Berlinben töltött napoknak. A második: Jó tanácsok 's utasítványok' tára, a harmadik pedig egy kis magyar könyvgyűjtemény létrehozása. Az első célt számadatokkal igazolja a tudósító: a kezdő évben 112 magyar jegyezte be a nevét: 47 tanuló (diák), 65 utazó vagy iparűző; közülük 88 magyarországi, 24 erdélyi származású. Foglalkozás szerinti megoszlásuk: 27 iparűző, 24 hitszónok jelölt, 23 polgári pályájú, 12 nevelő, 9 orvostanár, 7 művész, 6 oktató, 3 gyógyszerész, 1 író. Ajó tanácsok és utasítványok' tára célja pedig az, hogy minden tanulással („egyetem, gymnasium, tanodák, olvasó-teremek, könyvtárak 'stb.") kapcsolatos információ; szállásfoglalás, élelmezés, ruházkodás, betegség során kapható segítség valamint Berlin és vidéke „nézendőiről átnézet és utasítások" egy helyen megtalálhatók legyenek. A harmadik tervet, egy kis magyar könyvgyűjtemény létrehozását pedig azért tartották szükségesnek, mert „példánkból igen jól tudjuk, hogy milly jól esnék 's milly fájdalmas 's egyszersmind káros két három évig merőben nélkülözni a' már virulásnak indult magyar iralom' jelesb termékeit" és emellett fontos a külföldi (szak)irodalom figyelemmel kísérése is. Ugyancsak hasznos ez a külföldiek „balitéleteivel" szemben, hogy a magyarokkal kapcsolatos hibás nézeteket, előítéleteket könyvekkel alátámasztva cáfolni lehessen (Regélő, 1843. 1495-1496. hasáb). A könyvek nagy részét ajándékba kapták, egy év alatt a gyűjtemény elérte a 187 darabot: ebből „68 szerzemény [vásárlás] (köztük Kölcsey, Berzsenyi 's Fényes minden munkái, Tudománytár...)", 119 pedig ajándékozott mű. A szerző itt aztán hosszan és büszkén felsorolja a vásárolt és ajándékba kapott munkákat, ez a könyvtárról szóló rész a cikknek majd a felét teszi ki (Regélő, 1843. dec. 10. 1497-1498. hasáb). A cikk egy későbbi változata kéziratával a Gáspár János 1816-1892. Dokumentumok című kötetben találkoztam. A Toldy Ferencnek küldött levél melléklete november l-jén kelt, de jó része azonos a Regélőben megjelent ismertetéssel. A számokat a szerző az elmúlt 3 hónap adataival kiigazította: ekkorra már 118 magyar írta be a nevét az emlékkönyvbe, és a könyvtár is gyarapodott, 219 db 101