Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Csécs Teréz: A berlini magyar egyesületekről

ARRABONA 2004. 42 / 2, TANULMÁNYOK könyvből „87 szerzemény ára 85 por. tallér 21 garas" és „132 drb ajándékozott 189 Tal 25 gr áru...". Mint írja, az Emlékkönyv és a könyvtár őrzésével egy egyetemi félévre bíznak meg egy-egy hallgatót szoros számadás mellett (Gáspár 2003. 13-16.). Gáspár János következő levele Toldy Ferenchez aztán magyarázattal is szolgál. Valóban két kérést és írást küldött - az elsőt feltehetően július-augusztusban küldte el barátjának, Ferenczy Lászlónak, akit elkerült a levél. A másodikat pedig augusztus végén írta le (ez olvasható a kötetben és kézirata a MTA Kézirattárában), és közlés iránti kérését 1843. november 24-én elküldte Toldy Ferencnek, az akadémia titkárának. Egyúttal azt kérte, az Akadémia a saját kiadványaiból egy-egy példányt juttasson a berlini magyarok egyesületének. Egy év múlva a Honderű tudósít „A berlini magyar könyvtár felől...: (...) A berlini nagy egyetem' könyvtára gyermekévé fogadta azóta és anyagilag ápolni igérte a kis hun magzatot." A Honderű is támogatja egy lappéldány megküldésével az egyesületet (Honderű, 1844. 2. félév 10. sz. Őszelő [szept.] 7. 160-161.). Ez év végén még Kossuth Pesti Hírlapjában is olvashatunk az egylet dolgairól: „A berlini magyarok nevében G.J. [Gáspár János] az utolsó alapító és eddigi őr" levelét jelentették meg. Az 1844. július 25-ről datált levél a „Második közlemény a' Berlini magyar Emlékkönyv- 's mellékleteiről" címmel, két részben nyomtatták ki (383. szám szept. 1. 667. p. és 386. szám szept. 12. 630. p.). Ebben Gáspár János az egyleti statisztika mellett a könyvtárral kapcsolatban jelentős gyarapodásról és egy komoly változásról ír, részletesebben, mint a Honderű szeptemberi kis színes híre. A diák egyesület 316 db könyvét a berlini egyetem könyvtára, dr. Pertz (aki a magyar akadémia levelező tagja) elfogadta, a könyvekbe bélyeg kerül, tehát külön gyűjteményként őrzik (a szöveget is közli). A következő, az egylettel kapcsolatos levél már Kolozsvárt kelt, 1846. március 5-én, címzettje ugyancsak Toldy Ferenc. Gáspár János megírta neki, hogyan kívánták biztosítani a könyvtár jövőjét: 1844-ben a „kir. egyetemi könytár őrsége alá" adták, amiről a Pesti Hírlapban és az Erdélyi Híradóban tudósítottak. Mellékelte az átvételről szóló oklevelet és kérte Toldyt, helyezzék el az Akadémia levéltárában. Egyúttal röviden össze is foglalta a magyar könyvtár alapítási oklevelének rövid fordítását illetve a megőrzés feltételeit. (Gáspár 2003. 22-23.) A Gáspár János életét ismertető kötet közli visszamelékezését is életpályájára. Ebben röviden összefoglalja berlini útja eseményeit: „1842 január elején Cseh- és Szászországon át egyenesen Berlinbe mentünk [Mentovich Ferenccel] s az egyetem polgáraivá avattattuk magunkat. Itteni egyetemi tanulmányaink 1844 júniusáig (2 1/1) évre terjedtek... Berlini akadémiai életemet emlékezetessé tette az a körülmény is, hogy azon 2 V2 év alatt számos lelkes magyar fiatalember fordult meg ott, részint mint egyetemi tanulók, részint mint átutazók... E szép magyar kör egy lelkesült pillanatban (1842. július 18.-án) elhatározá azon együtt átélt kedves napokat megörökítni, nyitván egy könyvet »Berlini magyarok emlékkönyve« cím alatt... Nekem, mint az Emlékkönyv és könyvtár első őrének s Berlinből utoljára távozó alapítónak sikerült a híres dr. Pertz kir. főkönyvtárnoktól írásbeli engedélyt nyerni, hogy e könyvtár helyiségéből külön szekrényben, magyar bélyeg- és etiquettel, mint »Bibliotheca hungarica« őriztessék, s melyet és 1856-ban másodszori ottlétem alkalmával de. Mundt könyvtárnoksága alatt újra rendeztem." Itt tesz említést a magyarok és a magyar nyelv barátai között a Berlinbe származott magyarokról is: „Szólhaték még arról a néhány tőrőlszakadt magyar iparos családról, kik évek óta megtelepedve Berlinben, becsületet szereztek a magyar névnek s nemzetiségüket 102