Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

In memoriam - V. Szalontay Judit: In memoriam dr. Draveczky Balázs (1938–2003)

ARRABONA 2004. 42 / 2, ÍN MEMÓRIÁM igazgató helyettesként dolgozott. Kezdettől fogva szorgalmazta a tudományos eredmények népszerűsítését. Még itt eljegyezte magát a korszerű tudományos-ismeretterjesztő munkával, melyet élete végéig fáradhatatlanul folytatott. 1973-ban költözött Budapestre, ahol a Központi Múzeumi Igazgatóság Népművelési és Propaganda csoportját irányította, majd a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ osztályvezetőjeként, több vidéki múzeummal is gyümölcsöző szakmai kapcsolatot épített ki. Ekkor ismerkedett meg dr. Borza Tiborral, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatójával, aki 1978-tól a Fortuna utcai múzeumban főmuzeológusként alkalmazta. 1984-ben - Borza Tibor nyugdíjbavonulásakor - Draveczky Balázs követte őt az igazgatói székben. Negyedszázados munkássága során példamutató kapcsolatokat alakított ki a múzeum és a kereskedelmi, vendéglátóipari, valamint az idegenforgalmi szakmák között. Kedves, közvetlen ember volt, munkáját egy cél vezérelte: hitelesség, igényesség a becsületes vendéglátás, kereskedelem és idegenforgalom szolgálatában. Szenvedélyesen kutatta a vendéglátás, gasztronómia mesterségét, a kulináris hagyományokat. Együttműködött több társadalmi és civil szervezettel, szakmai közép- és felsőfokú oktatással. Felkarolta a történeti értékmentő kezdeményezéseket itthon és a határainkon túl is. Fontosnak tartotta a múzeumon kívüli kiállításokat, a közművelődési tevékenységet. Sokan emlékezhetnek még „A gasztronómia 1000 éve" c. kiállításra, melyet a Millenniumi Földalatti állomásain rendezett meg. Szülővárosáról sosem feledkezett meg, rendszeres kapcsolatot tartott a győri kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolákkal, gimnáziumokkal. Időszaki, kamara kiállítások bemutatásával segítette a kereskedelmi oktató és nevelőmunkát. 1994 májusában az „Álljunk meg egy szóra" c. kiállítást a Magyar Kereskedelmi Múzeum gyűjteményéből válogatva rendezte meg Győrött. A Budapestre látogató győri diákcsoportoknak Ő maga tartott tárlatvezetést Fortuna utcai, „ékszerdoboznak" nevezett múzeumában. Élete végéig kutatta a győri vendéglátás történetét, különösen a századfordulón alapított vendéglők, és vendéglős dinasztiák történetével foglalkozott. Évente többször ellátogatott Győrbe és a megyébe, ahol új kutatási eredményeiről tájékoztatta egykori diáktársait, és az érdeklődőket. Figyelemmel kísérte a Győr-Moson-Sopron megye múzeumaiban folytatott kutatásokat, eredményeket. Felhívta a kutatók figyelmét az e tájra jellemző „beszálló vendéglők" történetének, hagyományának kutatására. A Rábaköz, a Hanság gasztronómiai, kereskedelmi hagyományának kutatását önzetlenül támogatta, s ezek publikálását szorgalmazta. Élete végéig élő, baráti kapcsolatban volt Pusztai Rezső régésszel, mosonmagyaróvári múzeumigazgatóval. Rendszeres előadó volt a Bencés Öreg Diákok Társaságában, a Győr Városi Könyvtárban, a Csornai Múzeumban „Múzeumi Kávéház" címmel tartott előadássorozaton. 2000. március 9-én könyvbemutatót tartott a Csornai Múzeumban, ahol ismertette a „Történetek terített asztalokról és környékükről" c. könyvét. Érdekes, figyelemfelkeltő előadásában a csornai népi ételreceptek, összegyűjtésére bíztatta hallgatóit. Javasolta a rábaközi kistérség hagyományőrző gasztronómiai bemutatásának megszervezését. A kiállítás megnyitók, előadások után mindig volt ideje, hogy szeretett szülővárosában, Győrött városnéző sétára menjen régi barátokkal, iskolatársakkal. 250