Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Recenziók - Szakál Gyula: Vállalkozó győri polgárok 1870–1940 (Sikeres történeti modellváltás) (Tóth László)

ARRABONA 2004. 42 / 2, _ _ _ __ _ RECENZIÓK tudományos rendszerbe ágyazottan kötetté formálta, kiegészítve a doktori PhD értekezésének anyagával, amely „A múlt ösvényén" sorozat keretében, a E Harmattan kiadó gondozásában és Gyáni Gábor sorozat szerkesztő szakértő gesztorságával került kiadásra 2002-ben. Végül is, mi tehát Szakái Gyula tudományos vizsgálatának legfőbb alapvetése? Ahogy maga a szerző írja: „... nagyon érdekelt ugyanis, hogy 1900 és 1940 között kik voltak Győr leggazdagabb polgárai és miképpen halmozták föl a vagyonukat". Ehhez mindenképpen indokoltnak látszik a három alapfogalom (a polgár, a vállalkozó és a gazdasági elit) tartalmát tisztázni mindjárt a kötet elején, mintegy előkészítendő a kötet fő mondanivalóját: a győri gazdasági elit vállalkozási helyzetének dokumentálását. A kutatók általában többféle eljárással vizsgálják e három kategória érvényesülési körét: az egyik csoport a virilis jegyzékek és adó összeírások statisztikájára építi fel mondanivalóját, ők általában szociológiai eszközökkel dolgoznak, mások a vállalkozók életútjának adataira alapoznak, az emberi attitűdökre építenek, s a harmadik csoport e két módszer kombinációját alkalmazza. Szakái Gyula bevallottan ez utóbbi csoporthoz tartozik: konokul hisz a gazdasági vállalkozások számok és statisztikák általi „mérhetőségében", a történelmi folyamatok ebbéli regisztrálásában, ezek tudományos egzaktságában és ideológia mentességében. Az ilyen szemléletű publikációs gyakorlat mindenképpen eltér a hagyományos kronológiára építő történetírástól, leginkább a helytörténetírástól. A szerző kutatásának alapaxiómája, hogy a társadalmi modernizációt nem lehet hagyományos történettudományi eszközökkel vizsgálni, a folyamatok racionális mérésére kell törekedni, el kell kerülni a szubjektivizmus minden válfaját és a legteljesebb tárgyilagosságra kell törekedni. Az itt alkalmazott történetszociológiai módszer alkalmas ugyan az elitkutatásra, a vagyongyarapodás mértékeinek regisztrálására, ám háttérbe szorulhatnak a humán iniciatívák, az emberi habitusok, a különböző személyiségjegyek és a „vállalkozások gazdasági kelléke", az üzleti érzék figyelembe vétele. Leginkább azonban - a szerző szerint is - „az emberi tényezők rejtve maradnak", par excellence eltűnik a történetből maga az ember, ergo hiányzik a történelem alanya és formálója, nem tudatosulnak a társadalmi változások emberitörténelmi mozgató rugói. Ezeknek a személyiségjegyeknek a vállalkozások esetében óriási a szerepe. Persze az is igaz, hogy a szerző érzékenyen figyeli a vállalkozók életútját, elmélyült azok biográfiájában és részint az életrajzokra építi fel munkájának mondanivalóját. Ez a könyv egyik jeles nóvuma! Az emberi attitűdök motiváló hatását azonban elnyomja a számadatok tengere, a táblázatok sokasága, melyek általában lineáris (nem oksági) hatást fejtenek ki. Ez à megállapítás azonban nem jelentheti a történetszociológiai metódus helyességének és tudományosságának a megkérdőjelezését, az eljárás értékeinek negligálását. Történettudományi szempontból van ezeknél súlyosabb hiba is: az elemezés során a szerző egyszerűen nem vett tudomást e kor európai szintű történelmi eseményeiről. Szinte hihetetlen, hogy Szakái Gyula, a történész figyelmen kívül hagyta a XIX. század végi, tízévenként ismétlődő gazdasági válságokat, melyek egy időre visszavetették a vállalkozásokat. A kötetben érintetlen maradt az első világháború, mely tartósan gazdasági dekonjuktúrát, a nyersanyagok kimerülését idézte elő az országban, majd az addig soha nem látott bizonytalanságot és szétzilált társadalmi állapot okozó háborúvég és az 1918-19-es forradalmak, melyek szintén nem kedveztek a különféle vállalkozásoknak. A társadalmi konfúzió következmé217