Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Dr. Bánhegyi Jób: egy elfelejtett dunántúli festő (Szapudi-Laendler István élete és munkássága)

ARRABONA 2004. 42/2 TANULMÁNYOK láljuk a művészvér hagyományait. Egyik dédanyja, Anna Barbara Strachilipka, nővére volt Anton Johann Strachilipka múlt századbeli neves cseh festőnek, művésznevén Canonnak, aki két nagy képpel szerepel a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Anyai dédapja, az osztrák Franz Paul pedig fivére Fritz Paulnak, aki katonatiszti pályája mellett a színes rajznak volt hivatott művelője, a család tulajdonában levő önarcképe remek paripán ülve, a vértesek egyenruhájában örökíti meg a daliás katonatisztet. Magyar képzőművészek közül Kőrösfői-Kriesch Aladárral van a család rokonságban. Győrsövényházi otthon Abban az időben, amikor a háború az ifjú diákot kiszólította az iskola padjaiból, a család életében jelentős változás történt. Édesapja fakitermelő vállalatától megválva, megvalósította régi vágyát, és földbirtokot vásárolt Győrsövényházán. A csaknem ezer holdas birtok a templom szomszédságában lévő udvarháztól Bezi község határán túl Eneséig terjedt, a belső majoron kívül két puszta, Alsó- és Felsőszapud tartozott hozzá, a Purgly-családtól meglehetősen elhanyagolt állapotban került Laendler Aladár tulajdonába. A fenyvesek övezte tágas kúriát az új földesúr korszerűen átalakította, a parkban válogatottan szép díszfákat ültetett; a templom felé eső rész beültetésekor rengeteg csontváz került elő a földből, annak bizonyságául, hogy valamikor régen, ősi katolikus szokás szerint itt is az Isten háza mellett terült el a temető. A parkon kívül szőlő és konyhakert vette körül a ház táját, a közelben kisebb erdő, amely a törökös hangzású Kereno nevet viseli, nem messze ettől a Hanságnak jellegzetes természeti alakulata, a Fehértó terül el, rengeteg nádastól körülvéve, a szárcsák, vadkacsák, gémek, gólyák és egyéb vízi szárnyasok hangulatos világa, ilyen környezet, amelyben első pillanattól fogva gyönyörűségét lelhette egy vérbeli festő. Valóban meg is tetszett a fiatal diáknak, midőn először lépte át az új otthon küszöbét, amellyel életsorsa oly váratlanul összekapcsolódott. Ennek a tájnak karakteréhez hozzátartozik még a Rába folyó és a Keszegér, és sok kisebb csatorna, amely keresztül-kasul szeli a falunak dús kalászt termő, a Hansághoz tartozó felső határát, füzes gátak, mezők, rétek és hullámterek váltakoznak itt gabonaföldekkel, nyáron ragyogó napsütésben, a legkékebb dunántúli égbolt borul föléje, télen borús, ködös szürkeség, de mindig festői, kimeríthetetlen témavilág Győrsövényháza határa. Sz. Laendler István életművének jelentős tartozéka lesz, hogy ennek a tájnak sajátos természeti szépségeit és jellegzetes emberalakjait megörökítette festészetében. Az iskolai évek tehát 1916 óta a fővárosban, vakációk pedig Győrsövényházán teltek el. A család kétlaki életet élt: pesti lakásukat 1930-ig fenntartották, az apa a fiatal művésznek tanulmányai végeztével Budapesten jól felszerelt műtermet is biztosított, úgyhogy megindulhatott az önálló alkotás útján. A főváros művészeti gyűjteményeit már régóta jól ismerte. Külföldre vágyott, hogy látókörét kiszélesítse és a helyszínen ismerkedjék meg a festészet legjelentősebb alkotásaival. 186