Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Székely Zoltán: Nicolo Angielini 1566-os rajza Győr váráról és Miksa császár táborából
SZÉKELY ZOLTÁN NICOLO ANGIELINI 1566-OS RAJZA GYŐR VÁRÁRÓL ... 8. kép. A Püspökvár. A Hoefnagel-féle metszet részlete, 1597 A flamand mester a város belső képét is átalakította. Az Angielini-vedután látható elszórt házcsoportok helyét szabályos, négyzethálós utcaszerkezet váltotta fel: ebben újólag a drezdaikarlsruhei-bécsi kódexcsoport alaprajzának használatát érhetjük tetten. Újváros (Borgo) és a szigeti téglavetők ábrázolása részletgazdagabb, miként Révfalué (Riwfalv) és Pataházáé (Pothaza) is, 26 viszont a három képoszlopból csak egyet, a szigetit hagyta meg Hoefnagel. Egyben kijavította Angielini tévedését, amellyel összekeverte a Rábát és a Rábcát. Ebben talán megint a drezdaikarlsruhei-bécsi kódexcsoport alaprajza volt segítségére. Hoefnagel tehát a Győrt ábrázoló lap elkészítésekor az adott időszakban rendelkezésre álló legjobb forrás, Angielini rajzai nyomán dolgozott, amelyekhez minden bizonnyal a bécsi udvarhoz fűződő kapcsolatai révén jutott hozzá a Haditanács archívumából. A fél Európát bebolyongó flamand mester ugyanis az 1580-as években az osztrák Habsburgokkal is kapcsolatba került: elsőként 1582-ben Tiroli Ferdinánd főherceg bízta meg misekönyvének dekorálásával. Az elkészült munka sikere a császári udvart is megnyitotta Hoefnagel előtt: 1594-ben immár az uralkodó, II. Rudolf megrendelésére díszíti miniatúrákkal a Bocskay-féle kalligráfia-kódexet, akitől a későbbiekben is több megbízást kapott. A halál is Bécsben érte 1600. szeptember 9-én (Thieme-Becker XVII. 1924, 193-195). Magas összeköttetéseit nem csupán a Győrveduta, hanem más magyarországi várábrázolásai során is kamatoztatta. 27 Hoefnagel a Civitates orbis terrarum sorozat sajátos igényeinek megfelelően országés népismereti részletekkel is gazdagította metszetét, amely talán a legerőteljesebb különbség Angielini lapjához képest. Az előteret jellegzetes figuratípusokkal töltötte ki: lovas huszárokkal, hajdúkkal, magyar nemesasszonyokkal és egy lengyel lovaggal, akinek díszesen felszerszámozott lovát török fogoly tartja. Az utakon hintók, ponyvás- és szénásszekerek robognak. Művészi karakterének is ezek feleltek meg a legjobban: a miniatúrafestő gondos precizitásával és részletező kedvével ábrázolta a viseletek, fegyverek s lószerszámok valamint a lovas fogatok gazdag változatosságát. E figurák azonban nemcsak az olvasók ország- és népismereti igényeit elégítették ki, hanem egyben életet is vittek a látképbe. Angielini akvarelljén csupán néhány katona tűnik fel, ágaskodó lovon, ágyút elsütve vagy tábortűz körül álldogálva és e szürke figurák szinte teljesen belesimulnak a tábor sátorrengetegébe. Hoefnagel metszete mozgással teli, pillanatnyiságában ott érezni a mindennapok lüktetését. Angielininel a város és a környező falvak kihaltak; Hoefnagel ellenben megtölti őket emberekkel. Jellemző részlet, hogy még az Angielininel üres akasztófára is rajzolt egy himbálódzó hullát. Hoefnagel metszetének nagy hatása volt a további Győr ábrázolásokra. Különösen a város 1598-as töröktől való visszavételét megörökítő metszetek támaszkodtak a Civitates orbis terrarumban megjelent látképre, miként arról a Püspökvár megkettőzött épületegyüttesének számtalan lapon feltűnő ábrázolása tanúskodik. 28 177
