Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Nicolo Angielini 1566-os rajza Győr váráról és Miksa császár táborából

ARRABONA 2004, 42 / 2. fLMANYOK JEGYZETEK 1

A magyarországi illetve dunántúli várábrázolásokra összefoglalóan: Rózsa 1955, Cennerné 1978. 2 A két kötet tartalmát tekintve nagyjából azonos, rajzaik finomságában és igényességében azonban jelentős eltérések mutatkoznak a stockholmi kötet javára. Ez utóbbi fontosabb lapjairól Domokos György színes fotónegatívokat készíttetett, melyek a Hadtörténeti Intézet Térképtárában találhatók: vizsgálataink során mi is ezeket használtuk. 3

IAVERINUM olim Anno MD LXVI a Nicolao Aginelli Italo accuratissime delineatum ex maiusculo in minorem tabulam traductu[m], Amicis Agrippinensib[us], id requirentib[us] amice communicat Georgius Houfnaglius MDXCVII 4 A feliratban említett Angielini-rajzot a korábbi irodalom a drezdai-karlsruhei-bécsi kódexcsoport alaprajzával azonosította. 5 Angielini más várakról, városokról is készített madártávlatból felvett látképet. Ezek közül a drezdai kódexben található, Bécs városát és közvetlen környékét bemutató lap érdemel szempontunkból figyelmet. A külvárosi telkek s házak, a dunai hajók, nemkülönben a bástyák torkában emelkedő ágyúdombok és az itt-ott feltűnő apró figurák mind rendkívül közel állnak stílusukban a stockholmi akvarell ábrázolásmódjához. A szignálatlan s datálatlan drezdai lapot Krompotic határozta meg Angielini munkájaként s keltezte az 1566 körüli évekre (Krompotic 1997, 197; Abb. 133). 6 A képoszlopokról lásd a szerző előadását: Mittelalterliche Bildstöcke in Győr. XV Internationalen Tagung für Kleindenkmalforschung. Komarno, Fórum Intézet - Etnológiai Központ (Fórum institut - Etnologické centrum), 2002. május 10. (megjelenés alatt). 7 A nevek azonosításához lásd Istvánffy 1962, 334-337. 8 A drezdai albumra lásd Brichzin 1992-1996. 9 A karlsruhei albumra lásd Glaser Lajos: A karlsruhei gyűjtemények magyar vonatkozású térképanyaga. Bp. 1933 (A „Térképészeti Közlöny" 6. számú különfüzete) 53-57, illetve Kisari Ballá 2000. 10 A bécsi albumra lásd Borbély 1932. 11 Az adatot idézi Brichzin 1992, 41. 12 Domonkos 1997, 25. és 26. lábjegyzet. Kisvárda esetében a szerző egyben kételyeinek is hangot ad. 13 Úgy tűnik, nem Angielini volt az egyetlen, akit e feladatokra alkalmaztak elsősorban: Giulio Turco hasonló munkát végzett 1571-1572-ben (Pálffy 1999, 202-203). 14 Brichzin 1992, 42 Ágost szász választófejedelem „Ung(e)rische Mapperí'-t említő levele nyomán az 1566-ot megelőző évekre teszi a kódexcsoport tartalmának összeállítását illetve magukat a várrajzokat és térképeket, elutasítva ezzel a Balogh Jolán általjavasolt 1570-es évekre való keltezését. E feltételezést azonban - melyet Pálffy Géza is oszt -, bármily megalapozottnak is tűnik első pillantásra, mégis el kell vetnünk. Az Eger várát ábrázoló két lap ugyanis Franz von Poppendorf és Ottavio Baldigara 1572-es terveinek másolatai (a tervekre: Domokos 2000, 42-49). A tatai vár felmérési terve Giulio Turco 1571/72-es lapjának másolata (ez utóbbira: Sch. Pusztai 1968, 263-270). A sárospataki vár drezdai rajzának eredetijét Angielini - mint már említettük - 1573-ban vette fel. Az öszszeállítás tehát legkorábban 1573 után készülhetett. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a korábbi magyar kutatás által elsősorban használt bécsi albumot Borbély az 1560-1570-es évekre keltezte, Balogh 1975, 105 pedig a szatmári vár építési ideje alapján a kódexet az 1570-es évekre datálta. Az Eger és Tata várát ábrázoló rajzok egyben rávilágítanak arra is, hogy a bécsi-drezdai-karlsruhei kódexcsoportban szereplő felmérések és tervek szerzősége sem olyan egyértelmű, mint az első pillantásra tűnik. A térképek esetében - mivel közülük kettőn Angielini egyértelmű szignatúrája olvasható - nincs okunk kételkedni, a várrajzok kapcsán azonban most már óvatosabban kell eljárnunk. Ezek közül ráadásul egyik sem jelzett, s mint az egri s tatai rajzok bizonyítják, egy részük bizonyosan mások terveit rögzíti. Mindezek után úgy tűnik, hogy a kódexcsoportban található rajzegyüttes kompiláció, amelyet Angielini - ha valóban ő volt - saját és más szerzők lapjairól másolt egybe. Ezt 178