Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Csécs Teréz: A berlini magyar egyesületekről
CSE CS TERÉZ __ _ _ _ A BERLINI MAGYAR EGYESÜLETEKRŐL híven megőrizték." (Gáspár 2003. 84-88.) Második berlini útjáról írja: „Berlini mulatásomat felhasználtam az általunk 1842-ben alapított, de a forradalom lezajlása alatt feledésbe ment magyar emlékkönyv és magyar könyvtár újra életbe léptetése s rendezésére". Ekkor az emlékkönyvben 332 névaláírás szerepelt, a könyvek száma közel volt a négyszázhoz. Erről „...tájékoztatást adtam a Fribeisz 1857. évi naptárában. (...) Nem szükséges említnem, hogy ott levő magyarokúi mindnyájan tevékeny részt vettünk a berlini derék magyar iparosok egyleti életében, s tőlünk telhetőleg támogattuk őket hazafiúi törekvésükben." (Gáspár 2003. 101.) 2. 1867-ben a Vasárnapi Újságban Takács Lajos ismerteti Szakács Mózes A berlini magyar egylet tizennyolcz esztendős életének némi vázlata című, 1866-ban megjelent könyvecskéjét (Vasárnapi Újság, 1867. 3. sz. jan. 20. 29-30). Az 1863/64. tanévben Berlinben tanuló szerző 54 oldalas könyvében leírja a berlini magyar kézművesek egyleti tevékenységét, amely részleteiben erősen emlékeztet a föntebb ismertetett egylet munkálkodására. Forrásai között szerepel A berlini magyar kézművesek Emlékkönyve, amely alapján az egyesület alapításának időpontja 1846. június 15. Az alapítók, összesen 29 fő, a vezetőség: Bériek Ignáz, Gönczi István, Schuh János. Az első félévi jegyző Horváth István. Diettrich Mihály szabó segéd adományozott az egyletnek három jegyzőkönyvet, amelyek 1866-ban még megvoltak: az 1846-1848 közötti és az 1862. januári tisztújító (összesen 9) ülés jegyzőkönyve, valamint az alapító tagok névsora. Az Emlékkönyvbe bekötötték magyarul és beírták németül az alapszabályt, amelyben a célt meghatározták: „... hontársainkat szükség esetében gyámolítással, segítséggel és ápolgatással lehető legjobban fölsegíteni" (Szakács 1866. 4.) Az 1846-61 közötti időszakból ismerteti a Kiadások jegyzőtárát, amelyben külön kjegyezték fel az egyleti kiadásokat, a betegek, illetve az utazóknak adott segélyeket és kölcsönöket. A befizetőkönyvből figyelemmel lehetett kísérni az egyleti tagok névsorát. Az 1862-es újjáalakulás után pedig 1863-tól vezettek egy új jegyzőkönyvet. Bejegyzéseik alapján tudjuk, hogy 1862. február 28-án Rixdorfban megfulladt 3 drótostót legény, akiknek az emlékére az év szeptember 28-án sírkövet állíttattak, az avatásra meghívták a berlini cseh egyletet is. A sírkövet Fleischer Gusztáv faragta és az ünnepély leírása megjelent a rixdorfi Heinrich Paulnál. (Szakács 1866. 5.) 1847-ben 86 tagja volt az egyletnek, közülük 11 berlini polgár. A könyvtár gyarapodásáról is beszámol az írás: 1863-ban a könyvtárnok Timkó György, külön könyvszekrényben tárolják az egylet magyar és német nyelvű könyveit, amelyeket ajándékozásból és vásárlásból szereznek be, 74 munka 86 kötetben. A Vasárnapi Újságra fizetnek ekkor elő, dalköre is van az egyletnek, és ez évben Geller József egyleti taggal ingyen egy 128 képes arckép albumot készíttetnek. (Szakács 1866. 48-53.) Az egylet következő időszakát Kovács Dénes örökítette meg - nagyrészt Szakács Mózes munkájára támaszkodva - a 40 éves alapítási évforduló alkalmából. Ő számba vette a külföldön iparosok által alapított magyar egyleteket és úgy találta, az 1843-ban alapított párizsi után a berlini a második. (Kovács 1886. 84.) Az 1866-os évnél a külföldi magyar légió megszervezése kapcsán közli Vetter és Klapka felhívását is (Uo. 35-40.) A 25 éves jubileumról is megemlékezett munkájában: „Az ünnepélyt július 7-én meg is tartották...", minden ott lakó magyar 103
