Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Sólymos Szilveszter OSB: Szent Villebald barokk kori kultusza Ravazdon

ARRABONA 2004. 42/ 1. SZENT-KEP-KULTUSZ 1723. július 11-én Sajghó Benedek főapát Diariumában olvasható: „Szent Villibald ünnepének nyolcadába eső vasárnapon búcsút tartottunk a Ravazd nevű helységünkben; Szent Mártonból körmenet ment, és a győri ferences gvárdián, Ozoli Flórián tartotta a szentbeszédet." Sajghó főapát maga is szívesen járt ki a Villebald templomhoz. 1733. július 7-én pl. fel van jegyezve, hogy a búcsú nyolcadán a főapát gyalog ment ki a templomhoz, ahol magához vette a búcsú után megmaradt partikulákat (fennmaradt Szentostyákat). Ebből az is következik, hogy ott Oltáriszentséget állandóan nem őriztek, szentmise csak alkalomszerűen volt. Kétségkívül a XVIII. században volt a Villebald kultusz fénykora, ekkor volt leglátogatottabb a templom és búcsúja. Külön fokozta a hely vonzerejét, hogy a templomocska mellett egy vagy több remete is élt; ők gondozták a templomot, és szolgálatára álltak az oda zarándokló híveknek is. Többször van említés a Perjel Naplóban is ezekről a remetékről. 1758. április 13-i bejegyzés szerint egy Vali Antal nevű remete 18 évig élt a Szent Villebald templom mellett és Pannonhalmán fejezte be buzgó életét. Vagy ismét 1759 július 11-én: „Villebald templomban beiktatták az új remetét, Vajda Mártont." 1735 július 20-én pl. a Ravazdi remeteségben (Eremitorium Ravazdiense) fekvő beteghez a Perjel kiküldi P Kolumbant. A templomocska fenntartására Fr. Márkus Marián levélben így intézkedik: jogos atyai örökségének felét a Pannónia hegyén lévő Kálváriára hagyja, felét pedig a remeték ellátására a Szent Villibald templomnál; és a szülőkért tartassanak szentmisék, a remeték pedig imádkozzanak értük. Nemegyszer feljegyzik a vendégeket is, akik meglátogatták az „eremitorium"-ot, a remeteséget. 1735. május 4-én „a reggeli szentmise után a Főtisztelendő Főapát Úr az előkelő vendégekkel a Szent Villibaldhoz ment, ahol ő szentmisét is tartott és a vendégeket a hellyel megismertetve tértek vissza a monostorba." 1736. január 17-én „a Prior, a Provizor és a Dékán, Jávorka úrnő kíséretében a Szent Vilibaldhoz mentek délben Fr. Antal remetéhez, aki nevenapján barátaival együtt ebédelt." 1762. június 21-én „a Várból Győrbe igyekvő veszprémi kanonok, Törey Lászó, áhítattal elzarádokolt a Szent Villibald forrásához." Máskor feljegyzéseket találunk a Villebald templom javára tett adományokról, így pl. 1702-ben Csernátonyi Miklós győri kanonok, bencés konfráter végrendeletében írja: „A győrmegyei Ravazd falu melleti Szent Villebald templom felújítására adok 100 forintot." Fr. Pozsonyi Flórián bencés, végrendeletében minden, apai és anyai részről őt megillető javait a Szent Márton főapátságra hagyja; egy részt pedig a Szent Villibald templomára, úgy, hogy a teteje aranyozott és ezüstözött, virágos díszítésű cserepekkel legyen díszítve; azonkívül aranyoztassék meg a főoltár a Szent Villibald templomában, és a fennmaradó rész az ott élő remeték ellátására fordíttassák. A búcsújáráson kívül a Villebald templom melletti remeteségnek még egy másik funkciója is volt: a monostor zártságban élő szerzetesek számára afféle rekreációs-, azaz üdülőhely, ahova egy-egy napra vagy félnapra kivonultak. Ezt a felüdülési, kikapcsolódási lehetőséget Mária Terézia a szentmártoni bencések számára adott szabályzat-jellegű írásában külön is említi: a Szent Villebald templomot és forrást erre a célra nagyon alkalmasnak tartja. Többször olvashatjuk a Perjel Naplóban, hogy kimentek a remetéhez; a Szent Villebaldnál „eremitorium" - remetelátogatás - volt, és a templom alatti forrásnál ebédeltek. 1732. május 6-án pl. rekreációs nap volt. „A reggeli imák után a Subprior 15 konventtagot vezetett ki a Szent Willibaldhoz, ahol az eremitoriumban ebédeltek." Vagy egy másik alkalommal, 44