Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Előszó

ELŐSZÓ A Szent-Kép-Kultusz c. tudományos konferenciát a Xántus János Múzeum és a MTA Veszprémi Területi Bizottsága Művészettörténeti Munkabizottsága rendezte 2001 októberében. Célunk az volt, hogy fórumot biztosítsunk a térség - GyőrMoson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megye - barokk művészettel foglalkozó kutatói számára legfrisebb eredményeik bemutatására illetve a tudományos eszmecserére. A konferencia előadásai döntően a barokk szentkultusz témája köré csoportosíthatók, annak egy-egy szeletét tárgyalják. A probléma komplexitásának megfelelően az előadók között nemcsak művészettörténészeket, hanem néprajzkutatókat s történészeket is találunk. Az interdiszciplináris megközelítés a művészi és ikonográfiái jelenségek mellett az egyes kisebb közösségek - szerzetesrendek, városok, céhek - szentkultuszának speciális vonásait, társadalmi hátterét is megragadhatóvá teszi. Szilárdfy Zoltán (egyetemi oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Művészettörténet Tanszék, Piliscsaba) a szentképek egy speciális csoportjának, az ereklyés szentképeknek emlékeit gyűjtötte össze gazdagon illusztrált előadásában. A képek és ereklyék együttes kultusza már az ókeresztény időktől nyomon követhető. A Tridentinum által megerősített kultusz a XVIII. századi devóciós gyakorlatban számos tárgytípust hozott létre. Az apácamunkák, úti oltárkák, amulettek a magyarországi barokk lelkiség és művészet figyelemre méltó alkotásai. Csiszár Attila (néprajzkutató-muzeológus, Rábaközi Múzeum, Kapuvár) az osli Mária kegyszobor történetét és ikonográfiáját dolgozta fel. Az ellenreformáció nyomán új lendületet vett Mária-kultusz a XVII-XVIII. század során számos új kegyhelyet hívott életre országszerte. A nyugati régió különösen sűrű kegyhelyhálózatot mondhat magáénak, nem kis részben Esterházy Pál herceg buzgalmának köszönhetően. Az osli kegyhelyet is a herceg alapította, amely fontos szerepet játszott a tágabb környék paraszti népének lelki életében, mint zarándokhely. Zsámbéki Monika (művészettörténész-muzeológus, Szombathelyi Képtár, Szombathely) a szombathelyi Szent Márton plébánia Szent Domonkos és Assisi Szent Ferenc, mint az emberiség szószólói c. oltárképét elemezte. Az 1730-1750 között készített mű egy viszonylag ritka témát elevenít meg, amelyhez domonkos rendi festője a mintát a XIV századtól követhető ikonográfiái hagyomány tridentinus rétegéből merítette. Sólymos Szilveszter OSB (Főapátság, Pannonhalma) szintén egy szerzetesrend, a bencések sajátos színeket mutató lelkiségébe enged bepillantást Szent Villebald kultuszának bemutatásával. A VIII. századi bencés szent tisztelete a Szent Márton hegyi kolostorban már a középkorban megjelent: a közeli Ravazdon templomot szenteltek a tiszteletére. A kultusz a XVII. századtól újabb lendületet vett: ravazdi kápolnáját helyreállították, amely mind a szűkebb környék népe, mind a kolostor hitéletében fontos szerepet játszott. 7