Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Perger Gyula: Szent, kép, kultusz. Megjegyzések Szent Vendel magyarországi tiszteletének kérdéséhez kisalföldi példák alapján
fi^^O^J^^/A: _ S ZENT-KÉP-KU LTUSZ Hasonló szándékkal jelentetett meg tanulmányt a Tudományos Gyűjtemény hasábjain többek között Boehm Károly 1833-ban. 23 Hogy a kibontakozó, népszerű állatorvoslást propagáló irodalomnak milyen hatása volt, nem tudjuk, de a pusztulás mértékét jól mutatja az ekkor alapított szobrok, kápolnák, oltárok sokasága. A Komárom megyei Gután 1835-ben, a Pozsony megyei Nádszegen 1832-ben, Pozsonyeperjesen pedig 1838-ban állítottak szobrot Vendel tiszteletére, szaporítva ezzel a XVIII. század óta meglevő illetve a XIX. század elején állított fogadalmi kápolnák és szobrok számát. A vágsellyei szobor felirata szerint: „Az Istennek dicsőségére és a' szent Vendel tiszteletére e' szobrot fölállíttatták és alapítvánnyal ellátták nemes Fekete József és nője Pink Anna 1844 éviben". „A tallósi anyaegyház sz. keresztéi és szobrai alapítványainak számadási könyve" szerint 1855. szeptember 8án 42 korona alapítványi tőkével Buday István Szent Vendel szobrot állíttatott fel (idézi: Liszka 2000, 107, 108.). A Sopron megyei Cirák templomában 1826 Virágvasárnapján szentelték fel a Vendelnek ajánlott mellékoltárt. Takács Mihály helyi plébános az oltár ügyében az Egyházmegyei Hatósághoz írott kérelmében arra hivatkozott, hogy a község Vendel tiszteletére már „régi időktől fogva" fogadott ünnepet tart (Erőss 1943, 10.). Barbély Asztrik bencés szerzetes diáriumából tudjuk, hogy a szentmártoni templomban 1834-től, októberi ünnepén rendre megemlékeztek Szent Vendelről. 24 Ugyancsak a pannonhalmi perjeli naplóból tudjuk, hogy a rendhez tartozó Nyalkán 1851-ben szentelték fel Szent Vendel oltárképét. Az állatvészek nyomán - vagy azt megelőzendő - felerősödő Vendel-kultusz összefüggései igazán jól az 1860-as években pusztító, keleti marhavész levéltári dokumentumai alapján vizsgálhatók. A Liszka József által összeállított Kisalföldi „Vendel-korpusz" 38 pontosan datálható emléke közül kilenc, vagyis az emlékanyag majd egynegyede, az összes köztéri szobor, kápolna és az oltárképek mintegy 15%-a e korszakhoz köthető. Ha ezekhez hozzávesszük a szigetközi és rábaközi Vendel emlékeket, az arány még erőteljesebb. 1860-tól erősödött fel a kultusz Osliban, 25 a canonica visitatiók tanúsága szerint már állt a lébényi és szentmiklósi Vendel-kápolna, s az 1811-ben emelt rábatamási kápolnát - évtizedes elhanyagoltsága után - ismét felszentelték a szent tiszteletére. 1864-ben a csornai premontreiek templomába Vendel oltárképe került, Szilban Budai Ferenc és Horváth Örzse állíttatott szobrot a falu legelőjén, Pusztasomorján pedig kápolnát építtettek. Ennek ránk maradt alapító levele is jól érzékelteti az állatjárványok és Vendel tiszteletének összefüggését. Az 1864. július 24-én keltezett „községi végzés" szerint: „Mi Puszta Somorjai Helység Elöljárói, és többi Lakosa, meggondolván azon nagy kárt, a melyet a múlt télen át, és a nyár folytán nálunk a dühöngő marhadög oly nagy mértékben okozott, hogy némelyik Gazdának és Lakosnak minden marhája elveszett: - hogy a jó Isten jövendőben bennünket ily szörnyű csapástól kegyesen megszabadítana, egy sziwel és lélekkel elhatároztuk és fogadtuk, hogy ezután szt. Vendel napját, úgymint a szt. Jánosi anyaegyházbeli hivek ünnepként egész napon át megüljük, az Isten dicsőségére és lelkünk üdvösségére fordítjuk, egyszersmind szt. Vendel tiszteletére, részint egyesek buzgó adakozásából, részint Helységünk vagyonából egy kis kápolnát építeni, és abban egy illő oltárt is csináltatni fogunk..." 26 . (4. kép) A „dühöngő marhadög" pusztításáról fennmaradt dokumentáció igazolja a somorjai hívek állítását. A vármegyei szinten létrehozott „állatjárvány főbizottmányok" heti jelentéseiket nem csak a Helytartótanácshoz küldték meg, hanem a 58
