Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Perger Gyula: Szent, kép, kultusz. Megjegyzések Szent Vendel magyarországi tiszteletének kérdéséhez kisalföldi példák alapján
PERGER GYULA __ _ ___ _ __ SZENT, KÉ3? KULTUSZ 1872 közötti időszakban templommá építettek át. Imelyen szintén 1756-ban, a Csúzi család emelt templomot Vendel titulusával. Ugyancsak Vendel titulusa volt az 1752-ben Esterházy Antal által építtetett - s azóta elpusztult - alsójattói kápolnának. A nánai kápolna Kistata puszta templomának romjaiból épült 1775-ben (Hegedűs 2000). A pannonhalmi bencések szentivani birtokán ekkor szintén állt még egy Vendel-kápolna, ez azonban a rend újjászervezésekor már elenyészett. 16 E kápolnák és templomtitulusok mellett figyelemre méltó, hogy Szent Vendel már a XVIII. század közepén megjelenik a magyar nyelvű egyházi énekköltészetben is. Amadé László 1755-ben kiadott Istenes versei között helyet kapott - dallam lejegyzéssel együtt - egy, a jószágok patrónusához, Vendelhez írott költemény is. Ennek „ponyvásított" szövegváltozata még a XIX. század végén is közkézen forgott, s helyet kapott a hivatalosnak tekintett Hozsanna énekei között is. 17 E korszakból rendelkezésre álló gyér forrásaink közül figyelemre méltó Jakab testvér 1740-1770-ig vezetett naplója, melyben megemlékezik arról, hogy marhavész idején az „alsó templomban", Pannonhalmán Szent Vendel tiszteletére szentmise volt, és a beteg állatokat megáldották. 18 1766-ban a rábaközi Hövejnek már fogadott ünnepe volt október 20-a, 19 s ezt megelőzően a mosonszentjánosi hívek is búcsújáró fogadalmat tettek, melynek értelmében a Vendel ünnepe körüli napokban elzarándokolnak a kiscelli Máriához. Azt a feltevésünket, hogy Vendel tisztelete - hasonlóan a XVII-XVIII. században feltűnő pestisszentekéhez - „funkcionálisan" alkalmazkodott (Askercz 1973; 1993; Tóth G. 2001) a különböző időközökben, és intenzitással feltűnő állatjárványokhoz, csak megerősíti a XIX. században már pontosan datálható, s máig ránk maradt út menti szobrok sokasága, felállításuk ideje. Az e század elején fellépő „kergebirkakór" pusztítása arra sarkallta Szalay Imrét, Vas vármegye első orvosát, hogy 1806-ban több megyéhez, birtokoshoz is eljuttatott körlevélben hívja fel a figyelmet arra, hogy „A szörnyű Kárvallás, a' Birkás Gazdáknak érzékeny panafzai nem tsak fzánokodásra indétattok, hanem egyfzersmind a' Juhakan uralkodó Nyavalyák okainak ki tanulására, és olly fzereknek fel találására öfztönötek, mellyek által a' Birkák a' nyavaláktul meg mentetvén ép, és egéfséges állapotán meg tartanak." 20 A korabeli veszély elhárításának szándékáról, illetve a vész elmúlását kísérő hálaadásról tanúskodik a juhászlapáttal kezében megformált, 1801-es ebedi, az 1807ben állított, magyar vitézkötéses pásztorruhába „öltöztetett" diószegi szobor mellett az 181 l-re datálható bősi szobor is, mely feliratával - „1811 évi nagy marha vész után hálából emelve" - is igazolni látszik feltevésünket (Liszka 2000, 86.). A század eleji járvány lecsapódásának, néhol folyamatos jelenlétének vagy akár az 18251830. között ismét jelentkező marhavész előjelének is tekinthetők az 1819-1820ban emelt monumentumok. így a nagykéri (Nyitra vármegye), a Pozsony vármegyei nagymácsédi, taksonyfalvai és a zsitvabesenyői (Bars vármegye) Vendel szobor (Liszka 2000). 1813-ban a höveji templom tornyában már függött egy 300 fontos Vendel-harang, 21 és felépült a XIX. század végén újraszentelt rábatamási kápolna is. Az 1830-as évektől az országban ismét végigsöprő „marhadőg"-vész olyan méreteket öltött, hogy annak megelőzése, elhárítása, mondhatni tudományos problémává is vált. 1837-ben „a' Magyar Királyi Egyetem betűivel" került ki sajtó alól az Oktatás a marhadögről című könyvecske. E munka nemcsak a „marhák ragadványos betegségeit" ismerteti, hanem kitér a ,juhhimlő"-re és az „időjárás és takarmánytól származó járványszerű nyavalyák" felismerésére, megelőzésére, gyógyítására is. 22 57
