Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Perger Gyula: Szent, kép, kultusz. Megjegyzések Szent Vendel magyarországi tiszteletének kérdéséhez kisalföldi példák alapján

ARRABONA 2004. 42 / 1. SZENT-KEP-KULTUSZ 8. kép Szent Vendel mellékalakként ertőszentmiklós, 1805 (Tanai Csaba Taca felvétele) A kultusz intenzitása Szent Vendel kultusza természetesen régebbi mint a tisztelet megújítását, ébrentartását elősegítő magyar nyelvű irodalom. A prédikációk gyakorisága, a ponyvanyomtatványok megjelenési ideje azonban jól kirajzolja azokat az időszakokat, amikor különösen nagy szükségét érezték a szent közbenjárásának. Már a XVIII. századi könyv is utal az 1739-es (marha)pestis járványra, mint a könyv megjelentetésének, Szent Vendel széles körben való megismertetésének indokára. Vendel eredeti működési területén, a Saar-vidéken, kultuszának két korszakát jegyezték fel. Az első a XII-XIII. századra, a másik pedig - a magyarországival egybe esőén - a XVIII. századra tehető (Selzer 1962). A magyarországi kultusz gyökerei talán a már említett 1739-s járványhoz köthetők.

15 Bár a néprajzi irodalom Mindszenty nyomán, mintha ragaszkodna Padányi Bíró Márton tevékenységéhez, a deáki kápolna építését megelőzően, vagy azzal egy időben, de térben elszórva több adat is igazolja Vendel tiszteletének meglétét. A már idézett 1746-os kőszegi fogadalmi képen kívül, kápolnák sora bizonyítja a kultusz meggyökeresedését. A Szany melletti Dohányos-pusztán Vendel kápolnájáról 1747 óta tudósítanak forrásaink. A Komárom megyei Szimőhöz tartozó Gug-pusztán, a török pusztítást követő visszatelepítéskor kápolnát emeltek a szent tiszteletére. Ekecsen 1755-ben, Keszegfalván 1756-ban épült Vendel-kápolna, melyet az 182856 7. kép Szent Vendel szobra az egykori községi legelőn. Szil, 1864 (Tanai Csaba Taca felvétele)