Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Perger Gyula: Szent, kép, kultusz. Megjegyzések Szent Vendel magyarországi tiszteletének kérdéséhez kisalföldi példák alapján

ARRABONA 2004. 42 / 1. SZENT-KEP-KULTUSZ kiadvány, de a bevezető fejezet végén a fordító a szerzőt is megnevezi, „Főtisztelendő Pater Keller Miklós atya, Röttrich-i Szt Wendel templom gondviselő szolgája" személyében. A könyvecske 53. oldalán szerepelnek az eredeti - latin nyelvű - német kiadás adatai is: „Compendium Vitae Sancti Pastoris, Eremitae & Abbatis Wendelini, Trevir 1704. Ugyanitt értesülünk a fordítás szükségességének okáról és idejéről: „Az elmúlt 1739-ik évben" dúló pestis óta „...annyira elterjedett a marháknak dögletes veszedelme, hogy marháink, hol egy, 's hol más helyen szüntelenül hullanak, döglenek, vesznek". Ami viszont nem tudható meg a könyvből, az a fordító személye.

2 Minden esetre a „Rövid summa", Szent Vendel életrajza, a közvetítő prédikációs és életrajz irodalomban mintegy kanonizálódott. Jól mutatják mindezt a - feltáratlanságuk okán, a kutatásokból kihagyott - XVIII. század végéről fennmaradt kéziratok is.

3 A hitvalló magyarnyelvű életrajzának megjelenése után kilenc évvel - Vendel ünnepén - Ekecsen elhangzott szentbeszédből a hívek megtudhatták, hogy ,,D[icsőséges] Sz. Vendel Confessor, a' ki még ifjúságában megutálta a' világ minden kintseit, pompáját gyönyörűségeit, lábával tapodta minden aranyát ezüstit, ellene mondott a királyi Koronának kinek örököse volt, ki vetkőzöt... arany ezüstös bíbor bársony öltözetibűl, nem kapós bőtsületin ditsőségin, fölségin,... hanem szolgai formát vett magára, ... szegényes nyomorultas, ügyefogyottas lett."

4 Az 1779-es gútai prédikáció szerint „Vendelynek mindenkor a Mennyei jók valának szemei előtt. Ezekért szolgált a Vestrik nevű kősziklás pusztában halhatatlan hívséggel az Istennek."

5 Vendel napi prédikáció szövegét ismerjük Martosról 1781ből

6 és a Komárom megyei „Path"-ról 1783-ból.

7 Mindegyikükben közös, hogy apró stiláris változatoktól eltekintve, szinte szó szerint veszik át az 1763-as életrajz egyes elemeit. Az 1782-es, Martoson elhangzott beszéd utal is az életrajzi könyv ismeretére, s azt szinte kivonatolja. A prédikáció záró része pedig szó szerint megegyezik az eredetileg Keller szövegéhez toldott magyar vonatkozású epilógussal. „Szent Vendely Forkárd nevű Skótziai Királynak nemébűl származván, és Xtus Úr[unk] születése után harmadik században, úgy mint 554.dik esztendőben szűlettetvén a világra: neméhez képest királyi módonnis neveltetett. Még gyermeki ártatlanságában] lévén, bizonyos Püspök[nek] gondviselésére, oktatására és nevelésére bízattatott: kinekis Idvességes Igazgatása, és tanitása által olly előmenetelt tett az I[ste]ni félelemb [en], tudományb[an], és más erkőltsőkben, hogy leg ottan meg utálván a Világnak pompáit, és hívságit, egyedül az I [sten] nek szeretésére, és Xsnak követésére gerjedne fel. 'S ugyan azért el tőkéllé magáb[an], hogy ámbár eő volna a Királynak első szűlöttye, mire nézve eőtet illetné a királyi korona, örökség, és országlás, mind azonál[tal] min ezektúl ki üresedvén szolgai formát véend magára, a világ [...], és az emberek gyalázattyává léend. Ezen gondolatok közt, tsak hamarsággal szüléinek, és mindé [n] udvariak [na] k hirek nélkül titkon, és alattomb[an] el menvén, a bíbor, és bársony öltözet helyet, koldus, és zarándok ruhába öltözvén, leg először a Sz. Helyek[ne]k látogatására indult. Életének 20.dik esztendej[é]b[en] Rómába érkezvén, az akkori Római Szentséges első Benedek Pápátúl, a föl tett szándék[na]k, és igyekezetnek végbevitelére Ap[osto]li áldástis nyert vala. Mindazonáltal] zarándokságáb[an] leg inkább azon aggódott, hogy hol találhatna eő valamely alkalmas kietlen helyet, mellyb[en] az emberek társaságán kívül Remete módon, és magányossan szolgálhatna I[ste]nének? É ímé nem sokára valamely Vestrik nevű helységnek kietlenéb[e] érkezvén, és ottan egy kis kunyhótskát magának tsinálván, meg nyúgovék. 50