Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Perger Gyula: Szent, kép, kultusz. Megjegyzések Szent Vendel magyarországi tiszteletének kérdéséhez kisalföldi példák alapján
PERGER GYULA SZENT; KÉP, KULTUSZ Egykor Theviris Várasába menvén, és házonként kenyeret kéregetvén, a többi között egy nemes, de egyszerism[ind] I[ste]ntelen életű Iffiu gazdára talála, kiis látván Vendelynek iffiuságát, és épságát, őtet /: a mostani világnak módja és szokássa szefrint] :/ tekergőnek, kapakerülőnek, korhelnek, ehetetlen[nek] nevezé, hozzá tévén, hogy ekkép a koldulás által a dologtalansághoz hozzá szokván, annak utána a lopásra, és végére az akasztó fára jutandana. Ami több! Látván a Vendelynek halgatását, minthogy akkorib[an] éppen kanász nélkül szűkölködött, őtet sertés marhájának pásztorává tette. Föl vállalta ugyan Vendely az ajánlott pásztorságot, de mivel ez az állat igen futódó, és nyughatatlan, kővetkezendőképp az őrzése is igen fáradságos, látván Vendely, hogy ezen szolgálattyáb[an] nem szolgálhatna I[ste]nének úgy, amint kellene, és a mint szokott: azért reménkedett gazda urának, hogy tsordás pásztorrá tenné, és a szarvasmarha mellé alkalmaztatná eőtet. Ami mégis tötényt. Sőt üdőnek jártával látván Vendelynek hívséget, vigyázását, és szorgalmatosságát, végtére a Juhok őrzése mellé rendelte volt eőtet. De Vendely, hog[y] Lelki elmélkedéseit, imádságait, és szokott ajtatosságait tsendesebben, és alkalmatosabban el végezhetné, ismét azon kietlen vadon erdőbe t[udni] i [illik] Vesdrik nevű helységnek barlangjába tette lakását. És ímé! Midőn immár itten akarna meg nyugodni, éppen azon közben halálozott meg a [...]Tholay nevű Klastrombéli Szerzetesek[ne]k Apáturjok, kenek helyébfe] [...] ditsőült Sz. Vendely tsudálatos képp, az I[ste]nnek különös rendeléséből választatott. Minek utána ezen szerzeteseket bőltsen, kegyessen, és szelídenn 20. esztendőkig vezérletté volna, ugyan azon Tholay nevű klastromba kőltőze ki ez árnyék világbúi, és az el készített boldog Mennyei örökségre juta. [...] Ez Sz. Ven[delyne]k rövid sómába foglalt élete, mellybul, nem kétlem, hogy bőven látszik melly ditsőségessé tétetetett [...] Sz. Vend[ely] tselekedetére nézve az I[ste]n előtt. [...] Azt olvasom Sz. Vend[ely] életébe[n], (kiemelés tőlem, E Gy.) hogy midőn eő pásztoroskodna Theviris varasában, mind az eő gazdája, mind pedig más szomszéd [jai]k álmélkodának a sok szép áldásokon, mellyekkel az Úr I[ste]n szemlátomást áldotta meg az eő pásztorsága alatt lévő marhákat: mert az eő nyájukbúl soha tsak egy marhais, sem a dögben, semmás nyavalyában, sem a vadak által, sem másképp e[l] nem veszett, sőt inkább szép szaporodással, épen és egésségessen, min [den] kár, sérelem, és veszedelem nélkül mindenkor egész nyájja meg maradott. Hát midőn pásztorságárúi el alván, és a Pusztáb[a] vissza térvén, Vesztrik nevű helységben, és annak határos, és szomszéd faluiban nagy döge támadott volna a marháknak, ki volt az, aki Sz. Vendelynek nem kérte volna segedelmét? Akkor az úton, 's az út szélen nem lehetet egyebet látni, h[ane]m vagy gornyadozó, vagy döglött marhát: mirenézve a levegő ég az akkori büdösség által meg dőgletesíttetett, a marhák miatt, 's amott bőgtek, az ebek ordítottak, emberek siránkozva Sz. Vendelyhez indultak, kérvén őtet, hogy I[ste]n előtt való érdeme, és esedezése által gyógyítaná meg nyavalyás marháikat, és ezen nagy tsapást távoztatná el tőlük. Mégis szánakodék kárvallásokon Sz. Verndelinus. 'S azért bejárván kőrűl belől a helységeket mindenek előtt arra intette az embereket, hogy bűnüket, leg inkább pedig káromkodásnak vétkét, mint minden károknak, és kárvallások [na] k fő okát, távoztatnák el, 's jobbítanák meg életeket: és így könyörögvén magais azok [na] k vétkeiért, I[ste]nnek segétségével mind a beteges marhát meg gyógyítá, mind pedig a dögletességnek veszedelmét meg szűnteté. ímé ennyire dicsőítette még itt a főidőn, [...] A mai dicsőült Sz. Vendelyt az ő tökéletességéért. 51
