Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Szilárdfy Zoltán: Ereklyés szentképek

ARRABONA 2004. 42/1. SZENT-KEP-KÜLTUSZ ült tagjait, akikben magát a föltámadt és eljövendő Üdvözítőt imádták, szentjeiben pedig tisztelték. A középkor évszázadaiban az ereklye és képtisztelet soha nem sejtett méreteket öltve szinte provokálta a racionalista szemléletű ellenfeleket, akik a puritán zsidó hagyomány biblikus talaján állva már az első századokban is írásaikkal és szavaikkal egyaránt küzdöttek a hellenizmus görögrómai művészetének és kultikus praxisának bástyája mögé rejtőzött „képbarátok" ellen. Húsz János, majd egy évszázaddal később a protestáns hitújítók megérettnek látták az időt ahhoz, hogy a túlburjánzó kép- és kegykép-tisztelet ellen fölemeljék szavukat, valamint az ereklyetiszteletnek a nagyközönség gyakorlatában devalválódott, sokszor csalással terhes jámborságát megszüntessék. Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban három olyan függő ereklyetartót, szelencét őriznek, melyeket tulajdonosaik láncon, vagy szalagon viseltek. Ezek még a XV századból való aranyozott ezüst, ékkövekkel, gyöngyházzal és igazgyönggyel díszített szakrális ékszerek (Cséfalvy 2002, 50). A szentképek ereklyékkel való együttes alkalmazásának szokása a hazai emlékanyagban is utolérhető. A magánáhítatot szolgáló középkori táblaképek némelyikénél előfordul, hogy a szentkép egyben ereklyetartó is. Ilyen például a Magyar Nemzeti Galériában őrzött trencséni házioltárka. Középső tábláján Szűz Mária alakja körül több ereklyetartó fülke helyezkedik el. Hasonló a Liptónádasdi Madonna néven ismert táblakép is (Szilárdfy 1987, 21, 8. kép). Ezen már jól látható az a törekvés, ami a barokk kor apácamunkáin is megfigyelhető, vagyis az ereklyés keretdekoráció. Belső keretezésként hímzett, illetve polion díszítéssel ékesített passepartou-t alkalmaztak, a szentek ereklyéit pedig rendszerint üvegezett mély keretekbe rejtették, hogy a díszítmények kárt ne szenvedjenek. Az eredményt egy 1744-es erdélyi adat ekként foglalja össze: „üveg tekaba való fris kisded kép, apácza munka Cum acclusis reliquiis Sanctorum" (Szilárdfy 1984, 17). Mivel a kép- és ereklyetisztelet a huszitizmus, majd pedig a protestantizmus tanaival ütközött, a tridenti zsinat XXV ülésszaka 1563-ban külön is foglalkozott a kérdéssel, határozottan kiemelve a tárgyi kultusz személyre vonatkozó jellegét, de fenntartja a szent ereklyék és képek tiszteletének túlzásoktól mentes „észszerű" gyakorlatát (Belting 2000). Ezt a szellemet sommásan fejezi ki Szerdahelyi Gábor jezsuita hitvitázó könyvecskéje, a Lelki szem-gyógyító: „A kép tisztelete nem nyukszik meg a' képben: hanem amit a kép jelent." Eb2. kép. Ismeretlen festő: Falusi szemgyógyítás, 1711. Fatemplom, Orawka (Pék József felvétele) 10