Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Szilárdfy Zoltán: Ereklyés szentképek

SZILARDFY ZOLTÁN EREKLYES SZENTKÉPEK Szilárdfy Zoltán EREKLYÉS SZENTKÉPEK A keresztény kultusz érzékelhetővé vált megjelenési formáit már az első évszázadoktól kezdve figyelemmel kísérhetjük. A liturgikus majd a szubjektív népi vallásosság igényeinek megfelelő szakrális tárgyakhoz kötődve az egyetemes egyház történetének korszakváltóin súlyos, nemegyszer megrázkódtató krízisen esett át. Az első ilyen kultúrharc az egyházi ókor és középkor forduló századában a képrombolás volt, amelyet a képtisztelet győzelmével 787-ben a VII. egyetemes, azaz a II. niceai zsinat zárt le. Igen érdekes a Martyrologium Romanum január 22-ére szóló bejegyzése, amely szerint a zsinat aktái arról értesítenek, hogy Rómában a Szent Vincéről és Anasztázról elnevezett templomban együtt őrzik és tisztelik Anasztáz perzsa vértanú szerzetes koponyáját, a fejéről készült ikonnal együtt (Martyrologium 1956, 18-19). E kultusz végigkísérhető a középkor évszázadaiban csakúgy, mint a Tridentinum utáni barokk devócióban, festményeken és a népi vallásosság tárgyain a breverlektől a frászsapkákig láthatjuk bajor és osztrák közgyűjteményekben, de a saját magángyűjteményemben is. (1. kép) Az ókeresztény kép- és ereklyekultusz előzményei még az egyiptomi, majd a görög-római szepulkrális művészetet tápláló hiedelemvilágban keresendők. Kétségtelen a fájjumi múmiák melletti ősportrék hatása a legkorábbi keresztény ikonokra, nemcsak az enkausztikus festészeti technika követésében, hanem az összefonódott tisztelet megnyilvánulásában is. Ez az eszmeiség folytatódott a római halotti portrék tekintetében, amennyiben azok kapcsolódnak az első félévezred keleti és nyugati ikonjaihoz (Belting 2000, 79-102). Már az első évszázadokban is megbecsülték a vértanúk ereklyéit. Erről a legkorábbi híradást a 155/ 156-ban írt vértanúaktából ismerjük, amely Szmirna püspökének, az ősi hagyomány szerint Szent János apostol tanítványának, Szent Polikárpnak szenvedéstörténetét foglalja össze. Ebben a következő szavak olvashatók: „a számunkra drágaköveknél és aranynál értékesebb és becsesebb csontjait összeszedtük" (Vértanúakták 1984, 52). Ez a szemlélet a parúzia fényében látja Krisztus történelemben továbbélő titokzatos testének már megdicső1. kép. Ismeretlen festő: Szent Anasztáz perzsa vértanú levágott feje pálma- és tölgyfaággal keretezve. Olaj, vászon, 1700 k. A szerző gyűjteményében (Pásztor Gábor felvétele) 9