Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK vetik egymást a másvilágra - kérdés azonban, hogy véletlenül-e vagy kényszer hatása alatt, Rhé 1924, 37-38) ezt a fonalat elsősorban a szláv kutatás kapta fel. így értelmezte Fehér Géza a zalavári (10. századi) férfi-női kettős sírokat, a jutási 56. avar kori sírban az első felismert avar kori szláv temetkezést feltételezve (azaz etnikai interpretációt adva, Fehér 1953,45-46, Fehér 1954,226-227). Más kérdés, hogy a zalavári 241-242. és 280-281. sírok, szemben a jutásival, eltérő tájolásuk, mélységük és helyzetük alapján nem kettős sírnak, hanem legfeljebb ikersírnak vagy rátemetésnek tarthatók). Özvegy temetésként értékelte a jánoshidai késő avar kori férfi-nő kettős sírokat Erdélyi István, a társadalmi fejlődésre következtetve (azaz szociológiai interpretációval, Erdélyi 1958, 58, majd érvelését megismételve és általánosítva Erdélyi 1983,311-312). Fehér Géza gondolatmenetét követte és bővítette Cs. Sós Ágnes, összevetve a fenékpusztai IX. századi temető tanúságait (ahol a jelenség nincs meg) Zalaváréval (Cs. Sós 1961, 273). Pókaszepetken véleménye szerint avar férfi szláv feleségét temették szláv rítus szerint (Cs. Sós 1962, 74 - Fehér Géza hipotézisét a szláv özvegytemetés szokásának régészeti bizonyítékaként értékelve). Megjegyzendő, hogy az eszmefuttatás a posztumusz megjelent monográfiába már nem került be, a következetesen idézőjelek közé tett "widow burial" férfisírokban talált hamvak és női viseleti tárgyak, illetve - szimbolikus formában - csak viseleti tárgyak (n. b. mordvin illetve meroving környezetben is észlelt) párhuzamainak tárgyalásánál került elő (Cs. Sós - Salamon 1995,100-101). Azalavári ásatások publikálása során ismét idézte Fehér Géza elgondolását, kibővítve - T. Lewicki nyomán - a néprajzból ismert "halott lakodalma" motívummal (Cs. Sós 1963, 91-92, az inkriminált 241-242. és 280-281. sírokat fotón is bemutatva). Anton Tocík is így magyarázta a persei kettős sírokat (Tocík 1963, 159). Végül Szőke Béla Miklós csatlakozott az interpretációhoz ("a zalai temetőkben igen gyakori a kettős sír, amikor az elhunyt férfi feleségét is ugyanazon sírgödörben... korhasztásos vagy hamvasztásos módon... temették el. Ez minden bizonnyal a szláv népeknél meglévő özvegyáldozat szokására vezethető vissza. (...) Ez a közös sírkamra néha olyan nagyméretű, hogy még egy hely maradt benne a szolga /Kehida/ vagy a ló /Kehida, Pókaszepetk/ számára", Szőke 1994,160-162). A "Totenfolge", azaz a halott (önkéntes vagy kényszerű) kísérése a másvilágra nem szűkíthető le az özvegy temetésre. Georg Wilke tanulmánya adta meg az alaphangot a rituális gyermekgyilkosság (avagy éppen anyagyilkosság) számításba vételéhez (Wilke 1929). Az elgondolás hívei és ellenfelei nálunk is erre a munkára hivatkoztak. így Sós Ágnes már 1955-ben (egyidejűleg a gazdaasszony-szolgáló párosítás ellen érvelve, Cs. Sós 1955, 218-219). Tőle vették az ötletet Ksenija VinskiGasparini és Slavenka Ercegovic, megjegyezve, lehet, hogy az anyát ál15