Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: A győri vár reneszánsz kapui

ARRABONA 41.2003. TANULMÁNYOK kapuja azonban nem csupán egy újabb példa a Serlio-adaptációk sorában, hanem egyben a legkorábbi, egyértelműen dokumentálható emléke is. Mindazonáltal a Bécsi-kapu tervezője nem volt szolgai másolója Serlio mintalapjának, előképét ugyanis invenciózusan alkalmazta: számos részlet esetében jelentős módosításokat hajtott végre. Megváltoztatta a pilaszterek formáját, amelyek az előképpel szemben jól látható módon, a lábazattól kiindulva egyenletesen sudarasodnak illetve befelé, a várfal felé megdőlnek. Ezek, az általunk ismert emlékanyagban egyedinek számító megoldások tudatos művészi számítás eredményei, amelynek célja a kapu monumentális hatásának, nagyságának és méltóságának fokozása. Még erőteljesebb a különbség a gerendázat kialakításában, amely egyrészt a szabályszerű toszkán rend háromrészes felépítésével szemben a képszék betoldásával négyrészessé vált; másrészt e gerendázat csak a pilaszterek tengelyében lévő csonkokból áll. A négyrészes párkányzattal összekapcsolt toszkán rendet antik római példák hitelesítik, mint amilyen a Colosseum. Ennél is közelebbi párhuzamot szolgáltat a római Caeliuson lévő Claudius-templom alépítményének ívezete, amelynek rusztikázott toszkán pilaszterei szintén többrészes, a mögöttük húzódó architrávtól elváló, önálló gerendázatcsonkokat tartanak. Számos reneszánsz építész figyelmét felkeltette e megoldás: Palladio s Giovanantonio Dosi is lerajzolta (Wittkower 1986, 116: 96. jegyzet; Ackerman 1981, 528-529). Mindez az antik építészetben jártas, teoretikus képzettséggel is rendelkező építészegyéniségre utal. Ugyancsak eltérő Győrött a mintalaphoz képest az oromzat kialakítása: amíg Serlionál a kapuépítményt egy klasszikus háromszögű oromzat koronázta meg, addig ezt a Bécsi-kapun egy oldalain részben ívelt kiképzésű, címerekkel és feliratokkal ékes felfalazás helyettesíti. A leglényegesebb különbség azonban a mintalap és a megvalósult építmény között a homlokzat rétegekre bontásában érhető tetten. A kapunyílásokkal áttört fal síkja elé - mint ez a Fruman-féle alaprajzból kitűnik - erősen kiülő, toszkán fejezettel s lábazattal ellátott széles falsávok, afféle kvázi-pilaszterek kerültek - a felvételi rajz szerint sima, az akvarell szerint viszont rusztikázott felülettel -, amelyek erőteljes, sugarasan rusztikázott architrávot hordoztak. E falsávokra, immáron harmadik rétegként, újabb, de keskenyebb toszkán pilaszterek kerültek, amelyek gerendázatcsonkjai a zárópárkányt hordozták. Mindezek a sajátosságok a manierista építészet alkotóelveiből vezethetők le. A falat és az azt díszítő tagolóelemeket egyértelműen megkülönböztető és szétválasztó, a klasszikus reneszánszra jellemző eljárással szemben a manierista mesterek ugyanis egy összetettebb és első pillantásra nem is mindig átlátható stuktúrájú falszövetet hoztak létre, amelyben megszűnt az elemek egyértelmű azonosításának lehetősége: a fal s tagolóelemei egymásba játszanak. E törekvések legkö93