Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: A győri vár reneszánsz kapui

ARRABONA 41.2003. TANULMÁNYOK zelebbi párhuzamait és egyben forrásait Észak-Itália XVI. század közepi építészetében, Sanmicheli és Palladio életművében találhatjuk meg. A Sanmicheli tervezte s 1556-tól épülő velencei Palazzo Grimani földszinti homlokzatát egymásra helyezett sima toszkán pilaszterek tagolják, az ugyanebből az időszakból való veronai Porta Palio külső homlokzata szintén három rétegre bontott. Palladio művei közül az 1566-ban emelt vicenzai Palazzo Valmarana földszinti homlokzata említhető, ahol toszkán és korinthoszi fejezetes pilaszterek rétegződnek egymásra. E példák önkényesnek és antiklasszikusnak tűnő megoldásaihoz azonban mint arra a kutatás már rámutatott - valójában ókori római épületek szolgáltak előképként illetve igazolásként: a Palazzo Valmarana esetében Palladio a veronai római színház faltagolási rendszeréből indult ki, amelyet korábban alaposan tanulmányozott, és amelyről ennek keretében két rajzot is készített (Wittkower 1986,96). A színház falát ritmikusan tagoló fülkéket széles pilaszterek fogják közre, amelyek előtt oszlopok állnak: ez a tagolási rendszer azonban nem csak Palladio, hanem Sanmicheli számára is mintául szolgálhatott a Porta Palio kapcsán. A Bécs-kapu faltagolási rendszere tehát az 1550/60 körüli észak-itáliai manierista építészet formavilágából származik, s ezen belül a konkrét előképet is megjelölhetjük a Sanmicheli tervezte veronai Porta Palioban. Az 1550 körül elkezdett és felirata szerint 1557-ben befejezett építmény a veronai városkapuk legimpozánsabb darabja. A Bécsi-kapunak a Porta Palioból való leszármazását nemcsak az azonos műfaj és a falszövet három rétegre tagolása bizonyítja, hanem olyan részlet is, mint a második réteg széles pilaszterei hordozta, sugár irányban rusztikázott gerendázat. A Porta Palio homlokzati rendszerének felhasználása egyben azt is bizonyítja, hogy a győri kapu építésze tájékozott - mondhatni napra kész volt az éppen aktuális, legmodernebb törekvésekben s ezeknek megfelelően korszerűsítette az 1537-ből való Serlio-féle mintát . A Bécsi-kapu belső, város felőli homlokzatának megformálásánál szintén Serlio IV. könyvének metszete, jelesül a 7v (130v) lapon lévő szolgált kiindulópontul (Serlio 1996, 262). A győri kapu tervezője azonban itt is alakított mintaképén: az eredeti háromnyílású kapuzatot ötnyílásúra bővítette azáltal, hogy a középső ív és a szélső egyenes záródású kapuk közé beiktatott mindkét oldalon egy-egy rizalitba foglalt serlianat. E motívum, mint azt neve is jelzi, Serlio invenciója és a IV könyv számos homlokzattervén feltűnik. Később Palladio alkalmazta nagy sikerrel, úgyhogy leginkább, mint palladiana, Palladio-motívum vált ismertté. E sajátos motívumnak tudtunkkal ez az egyetlen korabeli magyarországi előfordulása. A Fehérvári-kapu külső homlokzatát a XVII-XVIII. századi ábrázolások szerint a kapunyílás mellett kétoldalt elhelyezett egy-egy féloszlop 94