Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: A győri vár reneszánsz kapui

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK Mindez szűkebb témánk, a várkapuk formálási elveit is átalakította. Amíg a fentebb már említett példák sima, szabályos kövekből emelt, esetleg kváderezett falai és a korinthoszi fejezetes féloszlopok illetve pilaszterek emelkedett ünnepélyességet és reprezentativitást adtak a kapuépítményeknek, addig Serlio mintalapjain ezekkel ellentétes, a katonai létesítményekhez jobban illő esztétikai minőségek, úgymint a szilárdság, az erő és a durva egyszerűség váltak meghatározóvá. E célra Serlio az antikvitás öt oszloprendje közül a toszkánt találta a legmegfelelőbbnek. A toszkán rend ugyanis "a legerősebb és a legkevésbé díszített... a legdurvább és a legkeményebb valamint a legkevesebb kecsességet és finomságot hordozza" s ezért "alkalmazható a megerősített helyekhez, mint például városkapuk, erődítmények, kastélyok, kincstárak, lőszer- és fegyvertárak, börtönök, kikötők és hasonló háborúban használt építmények" (Serlio 1996,253-254). A szöveg folytatásában azután Serlio rögvest össze is kapcsolja a toszkán rendet a rusztikus modorral, azaz a durván kinagyolt kövek - néha finomabban kidolgozott tömbökkel vegyített - használatával. Az ókoriak ugyan a rusztikázást csupán a dór s kivételes esetekben az ión s korinthoszi oszloprenddel alkalmazták együtt, "mindazonáltal a toszkán rend a legdurvább és a legkevésbé díszes mindezek [ti. az antik oszloprendek] között; számomra ezért úgy tűnik, hogy leginkább a toszkán rendhez illik a rusztikus modor, minden mással szemben ez áll a legnagyobb összhangban vele" (Serlio 1996,254). A toszkán oszloprend és a rusztikázott falazat együttes alkalmazásával tehát Serlio a várkapu védelmi funkcióját jelenítette meg vizuális formában. A kaput ábrázoló mintalap azonban nem ad pontos eligazítást a homlokfelületek kialakítását illetően. A 16v (138v) lapon Serlio azután a rusztikázás kialakításának többféle módját is bemutatja: ebből kitűnik, hogy nem csupán a durván kinagyolt felületű kőtömböket sorolta e kategóriába, hanem a gyémántmetszés különböző változatait is. A Bécsi-kapu építésze ez utóbbiak közül azt a típust választotta ki, amely csonka gúla formára metszett (Serlio 1996,280: 3. sor). Serlio mintakönyve jelentős hatást gyakorolt a XVI. századi építészetre. Számos kiváló építész is merített belőle - mint Palladio - és a kisebb mesterek is haszonnal forgathatták, megoldási javaslatokat keresve belőle az előttük álló feladatokhoz. A Habsburg-birodalomban nagy számban és szívesen alkalmazott olasz mesterek szintén ismerték. A XVI. századi magyar emlékanyagban Balogh Jolán mutatott rá hatására a kolozsvári kőfaragó műhelyek 1580-1590-es évekre datálható ablak- és ajtókeretei kapcsán

26 (Balogh 1985, 48, 155, 176, 183-184); a traktátus kéziratban maradt VI. könyvének tervei pedig a szabályos elrendezésű négy- és ötszögű várkastélyok illetve erődítmények kialakításában játszhattak mintakép szerepet (Balogh 1975, 67-72, 84-88, 115-119). A győri vár Bécsi92