Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Turbuly Éva: Sopron vármegye közgyűlésének regesztái (1595-1608) (Hegedüs Zoltán)

ARRABONA41.2003. RECENZIÓK Turbuly Éva: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1595-1608. (Kiadja: Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. Sopron, 2002.206 o.) Közel húsz esztendővel ezelőtt, a szakminisztérium és az OTKA támogatásával indult útjára a megyei regeszta-kötetek készítése és kiadása. Úgy vélem, ennek fontos és máig időszerű voltát sem a „szakmabeliek", sem az érdeklődő olvasók előtt nem kell bizonygatnom. A feudális kori közgyűlési jegyzőkönyvek egy-egy vármegye működésének, történetének legfontosabb - sőt több esetben úgyszólván egyedüli - forrását jelentik, használatuk a korszak szinte valamennyi - akár hivatásos, akár amatőr - kutatója számára megkerülhetetlen. A bennük rejlő információk megismerése előtt azonban komoly akadályok tornyosulnak. A vármegyei ügyintézés, így a jegyzőkönyvek vezetése is, legtöbbször latin nyelven történt; a magyar nyelv kizárólagos használatára zömmel csak a XIX. század első felében, 1844-gyel bezárólag tértek át. A latin nyelvű bejegyzések megértéséhez elsősorban megfelelő nyelvtudásra van szükség, s ebben az esetben a „megfelelő" jelző komoly hangsúlyt kap: készségszinten kell ismerni a névszó- és az igeragozást, a mondatrövidítő igeneves szerkezeteket, járatosnak kell lenni a mondattanban, valamint szükség van a klasszikus latin alapszókincsének ismeretére is. Emellett meg kell birkózni a jegyzőkönyvek barokk kori esetenként a mindenkori jegyző „dialektusát" is mutató - nyelvezetével, a gyakori rövidítésekkel s az olykor előforduló nyelvtani hibákkal. Mivel hazánkban a latin nyelv iskolai oktatása sajnálatos módon visszaszorult, egyre kevesebben vannak azok, akik érettségiztek belőle vagy legalább 2-3 évig tanulták; ráadásul a középiskolák - sőt az egyetemek is - a klasszikus latin oktatására szorítkoznak s szinte egyáltalán nem nyújtanak lehetőséget a humanizmust követő korszakok nyelvének tanulmányozására. A jegyzőkönyvekben találhatók magyar nyelvű bejegyzések is, de leginkább azokból az időszakokból, amikor a háborús események, a rossz pénzügyi háttér és a szakemberhiány miatt nehéz volt képzett, latinul jól tudó tisztviselőket találni, s ennek következtében a hivatali írásbeliség egy alacsonyabb szintre süllyedt: ilyen időszak volt például a XVI-XVII. század fordulója. Ezek megértése szintén nem könnyű: esetenként kéthárom, sőt akár négy évszázaddal ezelőtti magyarsággal készült szövegekről van szó, melyeket sűrűn megtűzdeltek latin vagy latinból magyarított szakszavakkal, vagy egyenesen latin félmondatokkal, 293