Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tóth Imre: A „szebb jövő szivárványhídján”. Széplelkek és realisták a nyugat-magyarországi kérdésről 1932–1936

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK született kompromisszumban látták. Cerruti berlini olasz nagykövet a német-magyar háborús kapcsolatok, és a politikusok személyes rokonszenve mellett azt tekintette a jó viszony egyik okának, hogy Németország az Anschluss esetére kilátásba helyezte az elszakított Nyugat-Magyarország visszaadását. Burgenland visszacsatolásának kérdése az Anschlussal kapcsolatban 1935-ben újra terítékre került, sőt mindaddig a legbiztatóbb formában. A magyar kormányok Bethlen és Gömbös vezetése alatt is óvatosan kezelték az Anschluss kérdését. Aggályosnak találták az ausztriai magyar gabona export miatt, és a közvetlenné váló német nyomás miatt egyaránt. Elfogadták azonban, hogy a csatlakozás előbb vagy utóbb be fog következni, de bíztak abban, hogy megvalósulásából Magyarország is profitálhat. Logikus ellentételezésként jöhetett szóba a Burgenlandról való német lemondás. Amikor a magyar revíziós törekvések első számú támogatója, Olaszország abesszin kalandja miatt egyre kisebb gondot fordított magyar szövetségesére, a magyar kormány igyekezett erősítem pozícióit Berlinben. Ennek kulcskérdése az Anschlusssal kapcsolatos magyar álláspont határozott leszögezése volt. Gömbösnek színt kellett vallania, de megpróbálta finoman „megfizettetni" a berlini tervek támogatásának az árát. 1935 őszén Gömbös Berlinben szavát vette Hitlernek, hogy Németország visszaadja Magyarországnak Burgenlandot, ha az aktívan támogatja az osztrák-német egyesülést. A Gömbös által oly annyira óhajtott Berlin-Róma tengely létrejötte 1936 októberében azonban új helyzetet eredményezett. Az Észak-Afrikában megtépázott tekintélyű Olaszország, az átmeneti francia orientációval szakítva, egyre határozottabban fordult a német birodalom felé. A Duce azonban már csak alárendelt partnere volt az egyre jobban előretörő Hitlernek. Olaszország és Németország Duna-medencei „barátságos kollaborációja" eldöntötte az Anschluss kérdését is. Mussolini nem volt többé abban a helyzetben, hogy a csatlakozás elé akadályokat gördítsen, vagy feltételeket állítson. Az olasz vezér, kijelentéseivel ettől függetlenül még sokáig ébren tartotta a magyar revíziós reményeket, akkor is, ha azok Burgenlandra vonatkoztak. Élénk érdeklődés kísérte például 1936. november 1-én elhangzott milánói beszédét, melyben három millió, a határokon kívül rekedt magyarról szólt. A hazai közvélemény azonnal a revízió lázában kezdett égni, és szinte rögtön hírek repültek fel Fiume és Burgenland visszaadásáról is. Mussolini valójában kénytelen volt átadni a terepet Berlinnek, ahol viszont - ha eddig lett volna is bármi kétség ezzel kapcsolatban - a 261