Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tóth Imre: A „szebb jövő szivárványhídján”. Széplelkek és realisták a nyugat-magyarországi kérdésről 1932–1936

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK terjesztése olyan magyarországi németbarát körök mesterkedése, melyek Berlin előtt kívánták kedvező színben feltüntetni a Burgenland megszállását és az olasz ajánlatot visszautasító magyar politikát. A külügyminisztérium magyarázkodását, minden ellenkező mendemonda, szóbeszéd ellenére el kell fogadnunk. A bécsi kormányhatalom megroppanása sem az adott pillanatban, sem utóbb nem teremtett ürügyet felelős magyar politikusok számára, hogy az elszakított nyugati területekért fellépjenek. Ennek sokrétű okát éppen néhány héttel az osztrák válságot követően fejtették ki illetékesek, ezúttal ráadásul nem osztrák diplomaták érdeklődésére, hanem helyi agitátorok eligazítása céljából. Az osztrák belpolitikai zavar miatt a nyugati határszélen kialakult általános lelkesültség hatása alatt, a Sopronvármegye című lap 1934. szeptember 25-i és 26-i száma újból propagandát fejtett ki Burgenland visszacsatolása érdekében. A magyar kormány szervei ekkor eléggé félreérthetetlenüljelezték a helyi hatóságoknak és politikusoknak, hogy a területi polémiákat tisztán diplomáciai ügynek tekintik, és azokat a mindenkori államközi kapcsolatok függvényében hajlandók kezelni. Ottlik László, a miniszterelnökség miniszteri tanácsosa óva intette a helyi hatóságokat a kérdés felbolygatásától, mely a Németország és Ausztria felé szövődő baráti szálak szakítószilárdságát komolyan próbára tette volna. Az ügy kiélezése azonban nemcsak annak reálpolitikai kihatásai miatt nem volt kívánatos. Burgenland kérdése nemcsak, hogy nem illeszkedett bele a revíziós komplexum akkori fogalmába, másodrendű kérdést sem jelentve a hazai kormánykörök számára, hanem éppenséggel ellentétes volt a magyar külpolitika aktuális és hosszabbtávú céljaival egyaránt. Az elcsatolt nyugati területek érdekében kifejtett agitáció nem csupán az osztrákmagyar, illetve német-magyar viszony elmérgesedését eredményezte, hanem jelentősen akadályozta volna a magyarországi német népiséggel kapcsolatos kérdések kezelését is, olyan körülmények között, amikor a „Volkstum" ügyében a konfrontációt mindkét fél igyekezett elkerülni. A magyar külpolitikának e mellett még egy kellemetlen következménynyel is számolnia kellett Nyugat-Magyarország tekintetében. Idehaza jól tudták, hogy a térség visszaszerzése érdekében kifejtett propaganda szinte minden etnikai alapot nélkülöz. Ez pedig nemcsak a magyar fél Burgenlandra vonatkozó jogigényét kérdőjelezte meg, hanem kényesen érintette a többi elszakított terület iránti revíziós szándékok érvrendszerét is. A kormányzat joggal tartott attól, hogy ha az osztrák- és németellenes hangulatkeltést támogatja, olyan érzéseket táplál a kívül állókban, melyek megkérdőjeleznék a magyar revíziós gondolat igazságát. Amellett, hogy 259