Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tóth Imre: A „szebb jövő szivárványhídján”. Széplelkek és realisták a nyugat-magyarországi kérdésről 1932–1936

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK jávai. Ebben bízva úgy vélték, hogy végre küszöbön áll a megegyezés Nyugat-Magyarország kérdésében. E gondolati kör leglényegesebb eleme a „jobb érzésű" osztrák nép leválasztása volt attól a „szocialista-kommunista társaságtól", amely egykor „mohón lakmározott fegyvertársa húsából". A „jobb érzésűek" - mint az egykori felkelő, Missuray Krúg Lajos dolgozatából értesülhetünk róla - maguk is „szégyellték a gyalázat-koncot", de később „beletörődtek a fegyertárs kifosztásába... beleélték magukat az új helyzetbe" és „...Burgenland néven már osztrák földnek kezdték nézni az ősi magyarföldet... Most végre mintha megtört volna a jég. Utat tört a jobb belátás, a tisztességes érzés, és a becsületes gondolkozás." Missuray olyan osztrák-magyar együttműködésről vízionált, melynek eredményeként újra vissza fog állni a két országot elválasztó egykori Lajta határ. A folyón átvezető híd a jövő „szívárványhídjaként" jelent meg előtte. A jóindulat jeleként a magyar felkelők kezet nyújtottak egykori osztrák ellenfeleiknek is. Hangzatos retorikai gesztussal igyekeztek biztosítani megértésükről a világháborúban még oly hűséges bajtársaikat, akik csak „egy átkozott parancs végrehajtásának eszközei voltak". Feléjük „az összeomlás utáni félkommunista osztrák kormányok legkérlelhetetlenebb és legönérzetesebb ellenfelei nyújtják a békejobbjukat" - olvashatjuk a felkelő visszaemlékezés végén. Az osztrák diplomácia nem értékelte túl a baráti hangvételű megnyilvánulásokat, különösen nem, hogy azok végcélja semmiben sem különbözött a korábbi irredenta szólamokétól. Ezekre érdemi választ, vagy jelzést nem adtak. Figyelmüket olyan hírek kötötték le, melyeket fontosabbnak láttak komolyan venni. Hennef fülébe jutott, hogy az ausztriai puccskísérlet idején Olaszország azt kérte a magyar kormánytól, hogy vonjon össze csapatokat az osztrák határon, és ha Olaszország kénytelen lenne katonailag beavatkozni az eseményekbe, Magyarország hozzá hasonlóan vonuljon be Ausztriába és foglalja el Burgenlandot, vagy annak egy részét. A követ kezdetben hajlott rá, hogy hitelt adjon a pletykáknak, de miután hivatalosan, és egyik informátora révén is megismerkedett a hírek magyar interpretációjával, változtatott felfogásán. A Külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Apor Gábor azzal igyekezett őt megnyugtatni, hogy a Duce sokkal komolyabb államférfi, semhogy hasonló követeléseket támasszon, egyszersmind pedig a magyar katonai beavatkozás azonnal a kisantant ellenlépéseit vonta volna maga után. Hennet ezek után - bár továbbra is fenntartotta, hogy a júliusi napokban Budapest és Róma feltehetően élénken egyeztetett - úgy vélte, a hírek 258