Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tóth Imre: A „szebb jövő szivárványhídján”. Széplelkek és realisták a nyugat-magyarországi kérdésről 1932–1936

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK Heimwehrre számítottak. Az autoriter, parlamentellenes politikai irányvonal bevezetésének legfőbb gátját a szociáldemokrata véderő, a Schutzbund jelentette, melyet 1934 elején polgárháborús körülmények között likvidáltak. Az ezt követően, 1934. május 1-én elfogadott új alkotmány már lehetővé tette az egypártrendszerű, korporativ modell megvalósítását Ausztriában is. Az alkotmány a korábbi „demokratikus köztársaság" helyett „szövetségi államként" definiálta Ausztriát. A pártokat és magát a parlamentet kiiktatva, az ún. Hazafias Frontra (Vaterländische Front) cserélték, az olasz mintát követő politikai és társadalmi berendezkedést valósítottak meg. A Mussolini Olaszországa felé orientálódás egyben az osztrák állam náci ellenességét is demonstrálta. A rendszer autoriter jellegének erősítésére egyesek - például a későbbi kancellár, Schuschnigg - szerint preventív jelleggel, az osztrák állam összeomlásának elkerülése, függetlenségének megőrzése érdekében került sor. Mindenesetre az olasz mintára építkező osztrák és hasonló elvek szerint szerveződő magyar politikai rendszer egy sor bel- és külpolitikai kérdésben azonos, vagy hasonló célokat fogalmazott meg. A burgenlandi kérdést ugyanakkor nagyobb távlatba helyezte, hogy annak rendezését Gömbös korábban a német külpolitika, nevezetesen az elkerülhetetlenül bekövetkező német-osztrák egyesülés függvényévé tette. Miniszterelnökként azonban már nem volt taktikus számára az egykori célkitűzésekhez ragaszkodni. A német-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésének idején azonban a Gömbös-kormánynak nem volt érdeke a kérdés bárminemű aktualizálása. Az akkori kifejezetten hűvös 17 osztrák-német viszony ráadásul az egyesülésnek sem kedvezett, ami a burgenlandi kérdést önmagában irrelevánssá tette. A probléma ettől függetlenül a „levegőben lógott" olyannyira, hogy a három közvetlenül érintett országon kívül más államok vezető köreit is foglalkoztatta. Magyarország szomszédai már ekkor aggódva figyelték, vajon tesz-e területi engedményeket, vagy ígérvényeket a német külpolitika az Anschluss magyar jóváhagyásáért cserébe. A német birodalom bukaresti követe kénytelen volt hivatalos cáfolatot kérni kormányától, miután megbízható forrásokból arról értesült, hogy állomáshelyének bizonyos köreiben aggódnak a német kompenzációs ígéretek miatt. A forrás arról tájékoztat bennünket hogy Romániában ez idő tájt lábra kapott hírek szerint, Franz Papén Budapesten megígérte a magyar revíziós tervek teljes támogatását, sőt Burgenland visszaadását, ha Magyarország támogatja az osztrák-német egyesülést. A követ jelezte, hogy már bajorországi szabadsága alatt is hallott ehhez hasonló híreket, de Berlinben, sem Neurath külügyminisztert, sem Bülow-t, sem a „Herrn v. Heerent" 254