Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Balázs Tibor: Gévay-wolff Lajos Sopron vámegyei alispán (1870–1963) életútja és munkássága

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK GévayWolff Lajos alispán küzdelme a gazdasági világválság hatásaival A világgazdasági válság 1929-30-ra elérte Sopron vármegyét is. Mivel a lakosság túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkozott, így a gazdasági válságot különösen megérezte a vármegye élete. Ráadásul elhúzódott, s egyes hatásai még 1934 után is érezhetőek voltak. A vármegyei közigazgatás feladatai mindinkább a gazdasági és szociális problémák megoldása felé tolódtak el. Az anyagi eszközök hiánya miatt nagyfokú takarékosságra volt szükség. Sopron vármegye közigazgatásában a gazdasági válság dacára kezdetben alig volt visszaesés. A közigazgatás viszonylag zavartalan működését az tette lehetővé, hogy a vármegye útalapjában az inflációs időkben sikerült olyan forgótőkét gyűjteni, amely egy ideig lehetővé tette az összes kötelezettségek zavartalan teljesítését. A válság súlyosbodása nyomán nehéz feladat volt a községek működőképességének megőrzése. Sok helyen 100%-osnál is nagyobb pótadót kellett kivetni, amit azonban az alispán nem engedélyezett, nehogy túlzottan megterheljék a lakosságot. Vármegyei támogatásokkal 50-60%-ra tudta lecsökkenteni a pótadószinteket. Hogy a községek költségvetéseit egyensúlyba hozza, az alispán minden faluba elment egy bizottság élén. A helyszínen újra tárgyaltatta a költségvetéseket. Jelentős megtakarításokat sikerült így megvalósítani, ami végső soron nagyban hozzájárult a válság során a községek működőképességéhez, illetve a lakosság terheinek csökkentéséhez. Ugyanakkor Gévay-Wolff alispán a köztartozások befizetését szorgalmazta, amikor fizetni tudtak az adózók, ''mert az adó a legdrágább tartozás és a több évi hátralék behajtása az adózókat tönkreteszi." Ennek volt köszönhető, hogy a vármegye és a községek is meg tudtak felelni a kötelezettségeiknek. így a nehéz időkben is lehetett az állami segélyből a községeket fejleszteni. v 1933-34-ben, amikor a válság tovább mélyült, az alispán felírt a pénzügyminiszterhez, hogy "a vármegye közönségében az adófizetési készség megvan, azonban most jövedelme nincsen. Nem indokolt, hogy a negyedévi részletek behajtását végrehajtás útján szorgalmazzák... Az erőszakos intézkedések csak arra alkalmasak, hogy az adómorált kiöljék." Gévay-Wolff Lajos válságkezelésében tehát a pénzügyi racionalitás és az emberiesség egyaránt jelen volt. Sokat tett az alispán a nehéz helyzetben levő gazdálkodók érdekében is. Irányítása alatt folytatták a már korábban megkezdett akciókat, így a törzskönyvezést, a tejellenőrzés támogatását; de újabb eszközöket is felhasználtak a gazdák támogatására. Ilyen volt a kamatmentes vetőmagkölcsön, vetőburgonya kiosztása, a gyámpénztár pénzfeleslegeiből 199