Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Balázs Tibor: Gévay-wolff Lajos Sopron vámegyei alispán (1870–1963) életútja és munkássága

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK olcsó kamat és kedvező fizetési feltételek mellett mezőgazdasági hitel nyújtása. A Sopronvármegyei Gazdasági Egyesület egy idő óta újra szüneteltette a működését. GévayWolff Lajos az egyesületben látta a modern gazdálkodás egyik alappillérét, ami a gazdasági válás leküzdésében is szerepet játszhat. Ezért vett részt számos gondja mellett teljes erejével a Sopronvármegyei Gazdasági Egyesület 1933-as újraszervezésében. A gazdavédelem mellett foglalkoznia kellett a vármegyei munkanélküliség egyre súlyosabb problémáival. A válság miatt mind több mezőgazdasági bérmunkás maradt megélhetés nélkül. GévayWolff Lajos az ő segélyezésükkel kapcsolatban úgy foglalt állást: "A szegényakció során van ugyan segély, de ez jó részben munkaalkalmakból áll, aki munkaképes és nem dolgozik, az nem kap segélyt/' Tehát a korabeli felfogás alapján mai értelemben vett munkanélküli segélyt nem osztott az alispán, hanem bizonyos közmunkákért ínséglisztet juttatott. Ez is utal GévayWolff hozzáállására, a szigorú alispán nem akart senkinek munka nélkül jövedelmet biztosítani, nehogy lerontsa a munkamorált. Ehelyett inkább igyekezett munkaalkalmakat teremteni. Az útépítéseknél például az utak burkolására használt kőanyagot helybeli fuvarosokkal egészben szállíttatta a helyszínre és ínségmunkásokkal törette meg. Az útépítések mellett az alispán további munkaalkalmakat teremtett a községi középületek felépítésénél és a vármegyei központi székházban folyó felújításoknál is. 1932-ben a segélyakciókat részben még társadalmi összefogás útján bonyolították le, a törvényhatósági alapokat csak kevésbé terhelték. Hogy a takarékosság terén jó példát mutasson, Gévay-Wolff alispán 1933-ban lemondott a reprezentációs általányáról. Ennek ellenére több bírálat is érte az alispánt "pazarlásáért''. Azt az egyet ő is elismerte 1933-ban, hogy a csornai járási székházra túl sokat költöttek, kivitelezésében luxusnak tekinthető megoldások is voltak. Mindezek mellett meglepő módon a vármegyei pótadó növekedés helyett a válság vége felé csökkenést mutatott. Egyetlen vármegyének sem volt háztartási célokra ilyen kevés pótadója. A belügyminisztériumban Sopron vármegye költségvetését 1932/33-ban normának fogadták el. Elmondható tehát, hogy Gévav-Wolff Lajos alispán takarékossága eredményes és célravezető volt. Alispánságának utolsó évei és nyugdíjba vonulása 1935-re a vármegye az alispán vezetésével sikeresen kilábalt a gazdasági válságból. Az ezt követő években 1938-ig, nyugdíjazásáig, újabb nagy alkotások időszaka következett az alispán életében. Ekkortól indult meg a vármegye községeinek villamosítása, melyet már 1928 óta egyfolytában 200