Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK ez általános emberi tulajdonság ("universal menschlich", Häusler 1964, 59). A nyugati Hallstatt-körben egy, legfeljebb két százalékot értek el (Oeftiger 1984, rec. Schmid-Sikinic 1988,564-567). Szkíta kori kettős (csontvázas) sír került elő Csanyteleken, ugyanott a hamvasztásosak között is gyanított ilyeneket az ásató (Galántha 1981,50). A római Pannóniában (ha egyáltalán előfordul, különösen a későrómai korban) ugyanezeket az arányokat találjuk: 1 -2 %. Érdemes lenne a római kori temetők adatait módszeresen felgyûjteni, gyanúnk szerint számolni lehet a jelenség feldúsulásával a korszak vége felé. A szarmata Barbarikumban előfordul ugyan, de igen ritka a kettős temetkezés (Kulcsár 1993 alapján Vaday 1995-96, 27-28; Szekeres 1999, 506). A római kori Szabad Germániából (amennyire eddig sikerült informálódnom) alig ismerünk példákat (de hogy voltak, arra a konferencián Magdalena Maczynska szolgált adatokkal). A marosszentannai (gót) temetőben egyetlen esetre se találtam (Kovács 1912). Gepida környezetben is ritkán lép fel, langobard temetőkben alig találni példát. Alemann területen vagy a baltiaknál ugyancsak előfordul (Paulsen 1967,140-141), a meroving példákat Sasse 1990,59 idézi. Ahaithabui "Bootkammergrab" esetét fentebb idéztük (Andersen 1987,165). Megjegyzésre érdemes, hogy a Khersonesosban talált, a 4. századra datált többes gyermektemetkezéseket ugyancsak a megtérés idejével hozták kapcsolatba (E. P. Bunjatjan - V. M. Zubar', 1991,239). Ezek a praktikák a sztyeppe-régióban és a határos területeken is széles körben elterjedtek. A jól kutatott Tuvában a többes temetés gyakorlatának megléte a hiung-nu időktől a jelenkorig követhető, magas százalékos arányban. Előfordul Mongóliában, Közép-Ázsiában, a kimak sztyeppén, a Barabán. Megtaláljuk az avar kort megelőzően Kelet-Európában (Djurso, Dmitriev 1979,223-226), a 6-7. században a Kaukázusban, a kora középkor volgai népeinél, a dunai bolgároknál. A magas arányszámokat környékünkön a pogány gyakorlat számlájára írhatjuk, később el is tűnik. Míg a korai szláv hamvasztásos temetőkben kimutatható (Fusek 1996, 40), a nagymorva temetőkben már csak elszigetelten fordul elő (annál több az utántemetés) és ez a helyzet a magyarországi 10-11. századi ún. köznépi temetőkben is, még ha néha, véletlenül, magasabb értékek fordulnak is elő. Nem érdektelen azonban, hogy az alsóausztriai-nyugatmagyarországi Pitten-Pottenbrunn-Sopronkőhida csoport a későavarokhoz hasonlóan viselkedik, míg a zalaisomogyi temetőkben alig található meg. Már Herwig Friesinger rámutatott ezzel kapcsolatban az avar párhuzamokra, joggal állapította meg, hogy "ein häufiges Auftreten dieser Bestattungssitte in der Spätzeit ... deutlich wird" (Friesinger 1971-74,83). 19