Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Balázs Tibor: Gévay-wolff Lajos Sopron vámegyei alispán (1870–1963) életútja és munkássága

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK mivel a korábbi törvényhatósági bizottság által választott tisztviselők mandátuma összeillésekor lejárt. GévayWolff Lajos alispán ekkor a tisztikarral együtt lemondott. Az alispánválasztáson ő volt az egyetlen jelölt. A vármegye törvényhatósági közgyűlése tisztújítószékké alakulva meg is választotta újra egyhangú közfelkiáltással. A főszolgabírói, főjegyzői, árvaszéki elnöki és szolgabírói tisztségekre is kivétel nélkül az általában egyedül pályázó eddigi tisztségviselőket választották meg. Végeredményben tehát a megújult közgyűlés mellett megmaradt a régi vármegyei tisztikar. Az eskütételt követően GévayWolff Lajos beszédet tartott, amiben kifejtette alispáni terveit és programját. Látható tehát, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai nem egy programra, hanem egy személyre szavaztak, aki maga testesített meg egy cselekvési programot. Gévay-Wolff Lajos beszédében megköszönte a törvényhatóság bizalmát, majd megígérte, hogy a rá ruházott hatalmat igazságosan és a lakosság javára fogja gyakorolni: "Nem a virilisek, nem a választottak, hanem a vármegye közönségének leszek az alispánja/' Tervei közül elsődlegesnek a községi háztartások szigorú ellenőrzését tartotta, hogy azok takarékosan gazdálkodjanak és ne keveredjenek felesleges kiadásokba. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a takarékosság nem mehet a fejlődés rovására. Az iskolaépítéseket, községházak, kultúrházak építését vármegyei alapból illetve államsegélyből kívánta finanszírozni, hogy a fejlesztések ne rójanak elviselhetetlen terheket a községekre. Utak, hidak, középületek (pl. csepregi járási székház) építésének terve mellett ezen a közgyűlésen hirdette meg a törvényhatósági utak szegélyének gyümölcsfákkal való beültetésének programját, amihez a mintát Széchenyi István eperfa-telepítéséből vette. A mezőgazdaságról szólva már ekkor 1929 decemberében tervbe vette a gazdavédelmet, a kisgazdák intenzív támogatását, ami hamarosan, a gazdasági válság elhatalmasodásával sürgetően szükségessé vált. Az alispán értékrendjére vall, hogy csak a konkrét feladatok után tért rá a politikai kérdésekre és akkor is csak röviden. Legerőteljesebben a revízió kérdése foglalkoztatta: "Fáj nekem a tudat, hogy a csonka Sopron vármegyének én vagyok az első alispánja, de remélem az utolsó is." GévayWolff alispán még közel 9 évig állt a vármegye élén és a fenti utolsó óhajtását leszámítva kemény munkával valamennyi megfogalmazott tervét megvalósította. Az alispán érdemeit ekkortájt már országosan is elismerték. Horthy Miklós kormányzó 1928. november 9-én koronás-bronzérmet adományozott az alispánnak a métely kór elleni védekezésben való munkájáért. 1930. július 19-én pedig ugyancsak Horthy Miklós a II. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta "az önkormányzati igazgatás terén kiváló buzgalommal teljesített szolgálatai elismeréséül." 198