Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Balázs Tibor: Gévay-wolff Lajos Sopron vámegyei alispán (1870–1963) életútja és munkássága

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK nagyban hozzájárultak az Esterházy családdal a hercegi vadászatokon kialakult kapcsolatai is. Főszolgabírói működése a kismartoni járásban Az újonnan megválasztott főszolgabíró 1898. május 10-én feleségül vette Saffin Vilmos huszárezredes lányát Corponi Saffin Mariannt. A házasságból két gyermek született: Aladár 1899-ben, és Mária 1900-ban. Főszolgabíróként Wolff Lajosnak számos feladata közül az egyik legfontosabb a közlekedés fejlesztése volt. Már ekkor felfigyelt az infrastruktúra fontosságára. Pontos kimutatásokat készített az utak állapotáról, felülvizsgálta a községi útalapokat, ha kellett korrigálta, illetve kiegészítette azokat járási forrásból. A községi utakat korszerűsíttette, kijavíttatta, sőt azokat a törvényhatósági utakkal egy színvonalra emelte. 1905-ben a Fejérváry-kormány kinevezése után a vármegye legfontosabb tevékenységét az alkotmány védelmében fejtette ki. Wolff Lajos a vármegye többi tisztviselőjével együtt részt vett a parlamenten kívüli kormány intézkedéseinek szabotálásában. Felügyelte, hogy a községek ne fizessék be az adót és megakadályozta az újoncozást. 1910 után Kismartonban járási székház építésébe kezdett, mely egészen 1914-ig elhúzódott és sok nehézséggel járt. 1914. július végén az I. világháború kitörésekor Wolff Lajos főszolgabíró a katonai mozgósítást "példás gyorsasággal" végrehajtotta. A háború miatt jelentősen megnövekedtek a feladatai. Rá hárult a hadba vonultak családjának segélyezése és a Vörös Kereszt Egyesület szervezése. A községekben helyi bizottságokat szervezett a népjóléti intézkedésekre. Segítségükkel gyűjtéseket szervezett a fronton lévők és családjaik részére. Ő irányította az "Aranyat vasért" mozgalmat és a hadikölcsönjegyzést. Kisegítő hadikórházakat is szervezett és gondoskodott a járványvédelemről. Hálátlan és súlyos feladat volt számára a rekvirálás irányítása is, melynek igyekezett mégis teljes energiájával megfelelni. Terményeket, élelmet, zabot, szekereket kellett hatóságilag begyűjtenie. A korabeli méltatások szerint ezt a kényes feladatot sikerült úgy megoldani, hogy a hadsereg igényeit is kielégítette, ugyanakkor nem is terhelte túl a lakosságot. A Soproni Napló szerint 1918 nyarán a kismartoni járás közélelmezése egyike volt az ország legjobban ellátott járásainak. Wolff Lajost ekkorra már vármegyeszerte kiváló közigazgatási szakemberként ismerték. 1917-ben őt bízták meg a csornai és a kapuvári járásban is a rekvirálással, amit igyekezett tapintattal végezni. A háború éveiben úgy érezte, hogy a fronton lenne a helye. Kötelességtudata és önvádja kínozta: "Fáradságunk nincsen arányban azok teljesítményével, akik a harcztéren értünk életüket teszik kockára." 191