Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK Legutóbb Silke Grefen-Peters az antropológus szemével foglalkozott bővebben az avar kori (ausztriai) kettős temetkezésekkel (Grefen-Peters 1992). Gondolatmenete számos vonásában hasonló a miénkkel (kulturantropológiai szemlélet, az erőszakos "Totenfolge" elvetése, családi-rokoni kapcsolatok igazolására törekvés, szociológiai szempontok, az ellentétes tájolás külön tárgyalása), megerősítve korábbi nézeteinket. Hasonló úton jár a koraközépkori germán népek kutatása is. Elég itt egy 1987-es nemzetközi konferencia két, egymáshoz csatlakozó tanulmányára hivatkozni. Barbara Sasse - miközben megkülönböztette az egymás mellé temetést (ikersír) és utántemetéseket a valódi kettős-többes síroktól - rámutatott arra, hogy a jelenség a 7. század közepén-második felében különösen gyakori (Sasse 1990,59). Max Martin kétkedéssel idézte Christlein interpretációját (épp a meroving kor végén és a Rajnától Ny-ra tűnne fel a halál után is hű germán kíséret?), igazat adott Sassenak a kései datálásban. Megállapította, hogy a szokás halmozódása bizonyos időhatárok között történt ("zeitlich begrenzte Sitte"), hogy az általa vizsgált temetőkben az utántemetések a kettős-többes temetések után lépnek fel és felvetette, hogy a kettős-többes sírok halottait sem egyszerre, hanem egymás után temették (Martin 1990, 98-99), - kivételekkel persze - az "individuell begründeter Motive" mögött háborús eseményeket, betegséget sejtve (Martin 1990,102, 35. jegyzet). A jelenség okaként válságra: társadalmi átalakulásra (Sippe - Familia) gyanakodott. Az egyidejű, kettős-többes temetkezésekre vonatkozó adatok futólagos áttekintése is meggyőzhet mindenkit arról, hogy a jelenség megléte sem időhöz, sem földrajzi környezethez, sem népcsoportokhoz nem köthető, mindig és mindenütt előfordul. Az előfordulás "normális" aránya temetőnként 1-2 %, ami tulajdonképpen véletlennek tekinthető, ilyen értelemben még szokásról sem beszémetünk. Recens és közei-recens példákkal is igazolható, hogy ha közeli rokonok egyszerre vagy nagyon hamar egymás után halnak meg, gyakran egy szertartással, ugyanazon sírba temetik őket (saját családom példája mellett a tuvai Anaj anyó közlésére hivatkozhatom: ha a házastársak egyszerre halnak meg, együtt temetik el őket, a síremléken is úgy ábrázolják, ahogy egymás mellett ültek a jurtában, Potapov 1960,233). Az alábbi tallózás egyetlen célja a jelenség általános elterjedtségének, egyben ritkaságának, véletlenszerűségének demonstrálása. Tudomásom szerint az első példák a felső palaeolitikumból származnak (Bosinski 1987,20). A vonaldíszes kultúra esetében patriarchális családokról, sőt férfitársaságokról esik szó a kettős sírok ürügyén (Häusler 1964, 51-72, számos, a témába vágó elgondolással, irodalommal). Akkoriban a férfiak kerültek a jobb oldalra, baljukon az asszonyokkal, a szerző szerint 18