Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: A győri vár reneszánsz kapui

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK Ferabosco megbízását nem csupán az indokolhatta, hogy éppen kéznél volt, mint a győri építkezések főfelügyelője, hanem az a tény is, hogy már korábban is állított diadalíveket Miksa számára. A pozsonyi magyar kamara fizetési feljegyzéseinek tudósítása szerint 1563-ban, Miksa magyar királlyá koronázása alkalmával Ferabosco két diadalkaput emelt (Krcalová 1969,184). A koronázásról, amely az első volt a pozsonyi koronázások történetében s rendkívül nagy pompa közepette zajlott le, több feljegyzés is fennmaradt, valamint egy képi ábrázolása is ismert. Az MD monogramista által 1570-ben készített fametszet szerint a diadalkapuk a Duna jobb partjáról a Pozsony előtt elterülő szigetre vezető hajóhíd hídfőinél kerültek felállításra. Az elnagyolt ábrázolás szerint a karcsú építményeket egyetlen, armírozott keretű íves nyílás törte át, oromzatukat pedig három nagyméretű címer alkotta. A leírások részben hitelesítik a metszet ábrázolását: Tilesch Lénárt körmöcbányai városatya jelentésében röviden megemlékezett a diadalkapukról is, amelyeket középütt a császár, kétoldalt pedig Miksa és a királyné címere ékesített (Krizko 1877, 33). A Maggiorotti által idézett Natale Conti krónikája ehhez még hozzáteszi, hogy a szinte márványból valónak látszó kapuk rendkívül méltóságteljes (magnificenza) benyomást keltettek (Maggirotti-Banfi 1933b, 161). Ez utóbbi kifejezés egyben arra is rámutat, hogy a korabeli szemlélő miben látta e diadalívek szerepét: az ünnepi menet s vele a ceremónia főszereplőjének méltóságát emelték. Ha a fenti leírások alkalmatlanok is arra, hogy belőlük teljes képet nyerjünk a pozsonyi diadalívekről, mindazonáltal jelzik Ferabosco jártasságát az udvari szertartásokhoz igényelt reprezentatív építészeti műfajokban. S hogy ezek az efemer építmények és a várkapuk hasonló formai megoldásokkal is készülhettek, egy némileg későbbi példával igazolhatjuk. A

II. Mátyás magyar király 1608-as bécsi bevonulása alkalmával a Burghof bejárataként felállított diadalívet egy korabeli ábrázolás a Serlio-féle minta kései, az északi manierizmus szellemében némileg átformált leszármazottjának mutatja (Dreger 1914, 131. kép). A pozsonyi diadalívek és a győri várkapuk ugyanúgy, miként a XV. század közepétől kezdve számtalan, Európa-szerte felállított társuk, a római császárok diadalívei nyomán készültek. Alkotóik az ókori és a reneszánsz építmények formai analógiájával egykori és modern építtetőiket is párhuzamba állították: a győri kapuk, mint diadalívek (arcus triumphalis) Miksát, a német-római birodalom császárát az antik imperátorok utódaként, méltóságuk örököseként mutatják be és egyben tisztelegnek előtte. A győrihez hasonló diadalívszerű várkapuk esetében számos alkalommal lehet rekonstruálni a császárság eszméjével való közvetlen összefüggést: a már említett mantovai Porta della Cittadellát Frederico Gonzaga herceg felesége, a bizánci császári házból származó 100