Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK oltárképe és egy ezzel megegyező, a kismartoni múzeumban őrzött változat (Dorffmaister 1997, 291). Loyola Szent Ignác alakjával és Szent István koronafelajánlásával kibővített variánsa a vadosfai plébániatemplom főoltárán (1754 kr.) látható. Az azonos ikonográfián és egyes részletek hasonlóságán túl - mint a királyné kicsiny, fejtetőn viselt koronája a soproni képen és Schaller festményein, vagy a magas támlás szék a vadosfai oltáron - azonban nem mutatható ki stiláris összefüggés a felsoroltak és a hédervári kép között. Mesterét a Győrött vagy Sopronban működő mesterek között kell keresnünk. A sekrestyében is állt egy kis kőoltár, melyet Deli Ferenc készíttetett: fára festett képei középütt a keresztrefeszítést, míg kétoldalt Máriát és Assisi Szent Ferencet ábrázolták (CV 1697, 3). 1714-ben még megemlítették - réginek nevezve - később azonban már nem olvashatunk róla (CV 1714,58). A templom orgonakarzata alatt ma egy egyszerű oltár áll, stipesén Padovai Szent Antal XVIII. század végéről való szobrával (Aggházy 1959 II., 115). Kialakítása mindenképp 1780 utáni, mert az ekkor felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv még nem említi. Az oltárokon kívüli képi ábrázolásokról csupán a XVII. század végéről tudunk. Ekkor a templom falain öt vászonképet számláltak össze a vizitátorok, amelyek a Megváltót, Máriát, Szent Mártont, Szent Erzsébetet és Padovai Szent Antalt ábrázolták (CV 1697, 2). A templom berendezésének XVII. század végi megújításakor új szószék is készült Matusek András plébános költségén: 1697-ben újnak mondták s még csupaszon, dísztelenül állt (CV 1697, 2). Hamarosan megkapta azonban szobrászati dekorációját: a kosárra a négy evangélista került, míg a hangvetőre Mihály arkangyalt állították (CV 1714, 57). Ezt a szószéket azután az oltárokkal egyidőben, a század közepén cserélhették ki. A ma már töredékes műről az 1780-as vizitáció ad pontos leírást. Eszerint lent, vagyis a szószékkosáron a négy evangélista jól aranyozott alakjai, míg felül, azaz a hangvetőn három géniusz, úgymint a Hit, a Remény és a Szeretet attribútumaikkal azonosítható szobrai voltak láthatók (CV 1780, 2). A hangvető ma már hiányzik, miként az evangélisták szobrai is. Helyükön a Hitet megszemélyesítő, keresztet hordozó nőalak s egy, a Reményt megtestesítő, horgonyt emelő puttó látható, melyeket a hangvetőről helyeztek ide. Korábban még egy harmadik angyalfigura is díszítette a szószéket: ez a Szeretet szívet hordozó puttója, amely ma az oratóriumi raktárban található. A hátfalon a leírásban nem említett Jó Pásztor dombormű kapott helyet. A szószék átalakításának-lecsupaszításának ideje ismeretlen: talán ez is 1868-ban történt (10. ábra). 137