Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Az oltárok és a szószék egyidejűségét jelzi szobraik stiláris azonossága is. Közös jellemzőjük a karcsú figura típus - ez alól csak a pufók puttók és a főoltár tabernákulum-angyalai képeznek kivételt -, a testre tapadó, de a lábaknál lendületesen, mintegy belső erőtől hajtva, továbbhullámzó drapéria, a leegyszerűsített redővetés, az egyforma, pufók, tágranyílt tekintetű arctípus, az oldalt, a füleknél elálló hajtincsek valamint az élénk kézmozdulatok. Összességében megállapítható, hogy a nem túl kvalitásos szobrok a nyugat-dunántúli városi szobrászat provinciális emlékei. A templom orgonáját - mint már említettük - gróf Viczay Jób állíttatta 1731-et megelőzően. A későbbiek során több alkalommal is javították: 1769. április 10-én 4 ft 161 d-t, 1773. október l-jén pedig 20 ft-t fordítottak erre. 1780-ban nagyobb szabású felújítást eszközöltek rajta: szeptember 3-án a "posonyi orgona tsinállonak" 15 ft-t, majd december 13-án a képfaragónak és képírónak az orgona festésére és aranyozására 38 ft 60 d-t fizettek (Protocollum: Erogatio). A századközép új belső berendezésének elkészültével azonban még nem jutott a templom története nyugvópontra, mert "Teteje, Tornya, és más Részeiis az emésztő régiség, és űdőknek mostoliaságátul meg rontattak. A mostani Parochiális nép számához Képest Kicsinnek találtatott" (Protocollum: De restaura tione 75). Az 1780-as vizitáció ennél kicsit árnyaltabban fogalmazott, elmondva, hogy a templom a Hédervárról és a filiákból odagyűlő nép befogadására minimálisan ugyan elegendő volt, ám nagyobb tömeg számára - amely a szomszédos vidékekről gyűlt néha össze - már kicsinek bizonyult. A probléma megoldásaként azt javallottak, hogy az épületet néhány öl hozzáadásával nyújtsák meg: tanácsukat a későbbiekben meg is fogadták. Ráadásul a deszkatorony sem volt éppen erős, s a vizitátorok a leghamarább újjáépítendőnek ítélték (CV 1780, 2). A héderváriak is hasonló véleményen lehettek, mert Subszky Mátyás uradalmi prefektus végrendeletileg 1000 ft-ot hagyományozott a torony újjáépítésére és 500 ft-ot három új harangra (CV 1780, 5). A tervek és szándékok 1785/86 során váltak valóra: "a Mélgos Uraság egyesűit akarattyával, és Segétségével, A Hédervári Kősség gyors munkálkodásával, Nemzetes Andrásy János Tisztartó Úr /Kifáradhatatlan az Isteni tisztelete és Templomnak ékessége meg szerzésiben/ igazgatása, és az Plébános Úrral mindenekben való egyet értése által el kezdődött a Szentegyháznak építtése" (Protocollum: De restaura tione 75). A munkálatokról viszonylag pontos képünk van Nemes Ferenc plébános már említett építési naplójának köszönhetően. A részletes feljegyzésekből azonban az sajnálatos módon nem derül ki, hogy a bővítés építészeti terveit ki készítette, csupán annyi, hogy az illető mérnökkari ezredes (Obriß) volt (Protocollum: De restauratione 75). A munkálatok első lépésében 1785. június 24-én a plébános 138