Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Mursella municipium 15 éves régészeti feltárásának eredményei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK szik, hogy éppen ezen a részen — a kőépület udvara alatt — nem volt folyamatos a feltárás. Korukat csak relatíve tudjuk meghatározni, betöltésükből a sima, fényes felületű ún. LTD típusú edénytöredékek kerültek elő igen szórványosan. A későbbi építmények alapján az 1. század 1. felére keltezzük. (Érdekességként megjegyezzük, hogy az ásatás folyamán póvidéki sigillatával keltezett rétegből hólyagos kelta bokaperec töredékét találtuk.) Fazekas periódus (9. ábra) Az 1. század közepétől a századfordulóig tartó időszakban, a területen fazekasműhely(ek) dolgoztak. A korszakból 12 kemencét, cölöpös építményeket, kutakat és agyaggödröket tártunk fel. A kemencék 2 nagy csoportban helyezkednek el a területen, azt sugallva, hogy a későbbi, a kőház periódusban biztosan igazolható telekhatárok már az 1. század közepén kialakultak, és két műhelyt különíthetünk el egymástól. A fazekaskemencék a szokásos, ún. bennszülött típust mutatják, földbe mélyített tüzelőterük és munkagödrükön kívül némelyiknek a rostélya és a felépítmény alsó része is megmaradt. (Szőnyi 1980.19-26). A kerek alaprajzú kemencék földbe mélyített részét általában az agyagos altalajból alakították ki. Egyes kemencékhez külön-külön munkagödör tartozott, mások esetében 2-3 kemence nyílt azonos munkagödörbe. A rostélyt az esetek többségében vesszőre v. deszkára tapasztott, átlyuggatott és helyben kiégetett agyagból készítették, alátámasztására betapasztott, agyagból készült tartószerkezet szolgált. Ez lehetett a kemence szájnyílására merőlegesen elhelyezett támfal, vagy a középrész üresen hagyásával sugarasan elhelyezett támfalakból kialakított stabilabb szerkezet. Több esetben megfigyelhető volt, hogy a használat során a rostélyt megújították. Két esetben szuperpozíciót figyelhettünk meg a fazekaskemencék elhelyezkedésében. Az 5. sz. kemence — amely feltehetőleg túlhevítés következtében az éppen kiégetésre behelyezett anyaggal együtt tönkrement — oldalába vágták a 6. sz. kemencét, az előbbinek egyes szerkezeti elemeit beletapasztva a későbbi oldalába. A 11-es kemencét a 10. sz. kemence munkagödrébe építették bele úgy, hogy ezáltal a 10. sz. használhatatlanná vált. A két — bizonyíthatóan későbbi — kemence az előbbiektől eltérően készült, némiképp a nagy, négyszögletes alaprajzú "római típusú" fazekas és téglaégető kemencékre hasonlít. Bár a 6. és 11. kemence is kerek alaprajzú, rostélyuk átlyuggatott rostélytéglából készült, nem helyben tapasztották ki. (10. ábra) A nehezebb rostélyt itt erős, boltívesen áttört támívek 55