Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Muzeológia - Kostyál László: A Patrona Hungariae, csornai múzeumi kiállítás ikonográfiája

ARRABONA40.2002. MUZEOLÓGIA nyaival, a főalaknak a ruharedők alatt elanyagtalanított testével a gótikus Madonna-ábrázolások hangulatát idézi fel. A Gyermek fején itt sincsen korona, Máriáé ezzel szemben hatalmas méretű, szinte üst-szerű. A szili templom Az ég királynője szobrán Mária színes kövekkel ékes aranykoronát visel (a kis Jézusé egyszerűbb), ruhájának és jogarának arany színe a ragyogás hatását erősíti. Jézus itt sajátos megoldásként a galamb képében megjelenő Szentlelket tartja a kezében, akit mennybemenetelét követően égi Pártfogóként küldött az emberekhez. A szobor így egyfajta háromságként (Anya-Fiú-Szentlélek) is értékelhető, keverve a gyakran megjelenített földi (Szent József-Mária-Jézus) és mennyei (Atya-FiúSzentlélek) Háromság sémáját. Nyilvánvaló utalás azonban Mária szeplőtelen fogantatására is, hiszen az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint a Szentlélek árnyékolta be őt, így Szent József Jézusnak csupán a nevelőapja lehetett. Ilyen értelemben a galamb nem más, mint az Atya földi megjelenésének formája. Kultúrtörténetileg különösen érdekes az a sorozat, amelyet valószínűleg Koptik Odo apát (1739-1755 között) készíttetett a celldömölki bencések számára. Ez húsznál is több fa pajzson mutatja be a korszak legismertebb nyugat-dunántúli Mária-kegyszobrait. A csornai tárlaton ezek közül a rábaközi vonatkozású hatot állították ki, közöttük a győri, az osli és a nagycelli Madonnát. Koptik a dömölki kolostor újjáépítője és a hozzá kötődő zarándoklatok megindítója, célja a sorozattal nyilvánvalóan a Mária-tisztelet elmélyítése volt. Az apát vallási fanatizmusa miatt ellentétbe került saját, hozzá képest már a felvilágosodás felé mozduló egyházával, sőt magával Sajghó Benedek pannonhalmi főapáttal. Boldogasszony-galériája ennek tükrében a rajongó barokk vallásosság késői megnyilvánulásaként, misztikuma újraélesztésére tett kísérlet egyik eszközeként értékelhető. Az ábrázolásokat hordozó alapforma, a pajzs nyilvánvaló utalás Mária, vagyis Patrona Hungáriáé oltalmazó szerepére, így jelent meg már a győri jezsuita templom magyar szentek oltárán is 1642-ben, ennek nyomán pedig számos más képzőművészeti megfogalmazása alkalmával. Koptik sugalmazása szerint minden Mária kegyszobor egyben pajzs is, nyilván elsősorban már nem a török vagy a protestánsok, hanem a felvilágosodás és a szekularizáció ellen. A köztéri Mária-szobrok egy másik csoportján a Szent Szűz gyermeke nélkül jelenik meg, ezt képviselte a kiállításon a csornai Szent István téren látható Rózsafüzér Királynőjének fotóreprodukciója. A maga előtt imára emelt kézzel álló, olykor rózsafüzért tartó Mária elmélyülten fohászkodó alakja a 19-20. századi Szűzanya-szobrok egyik leginkább közkedvelt változata, nem csupán szabadtéri szoborként, de templomi vagy otthoni 515