Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Áldozó István: Áldozó József 1892–1983

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK Emléke még a halála utáni években sem halványult el: 1999-ben a Kisalföld hírül adta, hogy Áldozó József „Rőzsetolvaj" című festményét Cserpes Lajos Svédországban élő egykori kapuvári lakos a Rábaközi Múzeumnak adományozta. Dr. Király Géza győri kézsebész főorvos is nagy tisztelője Jóska bátyánknak, jó néhány alkotása az ő tulajdonában van. Sajnos közvetlen leszármazottai közül már csak kevesen élnek: Anna nevű leánya 1994-ben meghalt, unokája és két dédunokája őrzi emlékét. Testvérének gyermekei azonban ma is szeretettel emlékeznek rá. A rábaközi kis falvak idős lakói körében az Áldozó név elhangzása után rögtön a festőművész neve ugrik be. Erre rokonként nagyon büszke vagyok. Sajnos, a fiatal korosztály számára már kevésbé ismert családunk büszkeségének neve. Ugyancsak sajnálattal vesszük tudomásul, hogy lakóhelyén semmi nem emlékeztet a maga erejéből szép életpályát befutott festőművészre. Egy olyan ember neve merülhet a feledés homályába, akit az 1920-as évektől élete végéig számon tartott és elismert a művészvilág. Emlékének megőrzését a megye tudományos, művészeti életében az Arrabona Arcképcsarnoka lehetővé teszi születésének száz12 tízéves évfordulóján. Jegyzetek 1 Katonaéveiről Áldozó József Áldozó Gézának, a szerző édesapjának beszélt. 2 Dr. Faragó Sándor: Áldozó József (1892-1983). (Különnyomat) Soproni Szemle 1983. évi 4. számából. 3uo. 4uo. 5uo. 6 Áldozó József elbeszélése Áldozó Gézának. 7 Pajor Marcella (1889-1975) himodi lakos, a művész felesége. 8 Áldozó Anna, férjezett nevén Nóvák Béláné (1931-1994), a festőművész leánya. 9 Áldozó József elbeszélése Áldozó Gézának 10 Áldozó István (1894-1981) Áldozó József testvére volt, a szerző nagyapja. 11 Áldozó József naivfestő kiállítása Budapest 1971. Ernst Múzeum. Ismertető. 12 Művészeti Lexikon. Főszerk. Zádor Anne, Genthon István. I. köt. Bp. 1981. 39.p. Salamon Nándor: Kisalföldi Művészek Lexikona. Győr, 1998.15. Id. még bibi. itt. 471