Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Áldozó István: Áldozó József 1892–1983

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK tudatos komponálást, szerkesztést, a tér formáinak és a levegő törvényeinek beható ismeretét sugallták. Az emberekről készült festményei pedig alapos anatómiai tudásra vallottak. 1974 és 1975-ben Kapuváron, Csornán, Mosonmagyaróváron, Győrben és Sopronban is gyönyörködhettek a látogatók kiállításaiban. Közülük kiemelkedett a Győr-Sopron Megyei Tanács által rendezett 1974-es, Xántus János Múzeumban rendezett kiállítás. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának 1967 óta tagja volt. A festőt 1975 januárjában súlyos fájdalom érte: 46 évi házasság után elveszítette feleségét. Ezután már inkább Budapesten tartózkodott a lányánál, s csak a nyári időszakban jött haza Himodra. A kapuvári Rábaközi Múzeum összesen 33 festményt és egy faszobrot vásárolt meg tőle, attól a művésztől, aki nagyon nehezen vált meg képeitől. Családunk tulajdonában lévő festményei pontosan tükrözik művészetét. Van energikus olajcsendélete és arcképe, légiesen finom udvarképe pasztell-lel, finoman megformált virágcsendélete vízfestékkel. Nekem különösen a munkát ábrázoló képei tetszenek: a kétkezi munkát a hazai festészetben talán senki sem ábrázolta ilyen reálisan, ugyanakkor meghitten és sok-sok szeretettel. Egyik kiállítása vendégkönyvében a „kétkezi munka festőjének" nevezték. Festményei egyikénél Van Gogh, a másiknál pedig Millet vagy az impresszionisták hatása tükröződött. A művészettörténetben rendkívül jártas volt, szinte órákat lehetett vele társalogni a nemzetközi és a magyar képzőművészet történetéről. Elete utolsó éveiben kedves rokonunk már zárkózottabbá vált, családtagjain és közeli hozzátartozóin kívül nem szerette maga körül a nyüzsgést. Egészségi állapota azonban matuzsálemi kora ellenére kiváló volt: kilencvenéves korában még festegetett, s gyakran kerékpárral járta a környéket, hogy szeretett rábaközi tájának egy kisebb részletét megörökíthesse. Egy 1983. márciusi vasárnapon azonban fájdalmas hír érkezett Budapestről: Jóska bácsi elhunyt. 1983. március 29-én vettünk tőle végső búcsút a himodi temetőben. Pályatársai közül már szinte senki nem élt, a fiatalabb művészek pedig fájdalom, de nem jöttek el a végtisztességet megadni. Faragó Sándor, a Rábaközi Múzeum igazgatója azonban ott volt a gyászolók sokaságában, sőt utána a Soproni Szemle hasábjain is megemlékezett Himod művészéről. Emellett a Kisalföldben is megemlékeztek idős rokonunkról. Halálának tizenötéves évfordulóján, 1998 áprilisában a Rábaközi Múzeumban emlékére kiállítást rendeztek. Az esemény szervezésében mindenképpen ki kell emelni Pamlényi Klára múzeumigazgató szervezőmunkáját. A kapuvári Rábaközi Múzeummal egyébként mindvégig jó kapcsolata volt Áldozó Józsefnek; dr. Faragó Sándor egykori igazgató is sokat tett az idős művész alkotásainak népszerűsítéséért. 470