Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Áldozó István: Áldozó József 1892–1983

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK hazahozta Magyarországra. Jóska bácsi a himodi parasztgyermekek mindennapi életét élte: délelőttönként az elemi iskolában az olvasás, a betűvetés és a számolás alapműveleteit tanulta, délutánonként pedig a szülőknek segített a gazdálkodásban, vagy éppen kisebb testvéreiről gondoskodott. Édesapjuk ugyanis napszámosként vagy mezőőrként dolgozott, édesanyjuk pedig az iskolát takarította. Kedvtelésből már foglalkozott festéssel és fafaragással, azonban erre akkor még senki nem figyelt fel. A fiatalember sorsát hamarosan a nemzetközi diplomáciai és politikai események befolyásolták: 1914-ben bevonultatták katonának. Ot a Sopronban állomásozó 9. közös huszárezredhez, István nevű testvérét pedig a 7. honvéd huszárezredhez sorozták be. Katona éveire a hadifogságot leszámítva jó szájízzel emlékezett vissza, huszár élményeiről idős korában nagyon sokat mesélt. A kiképzés után 1915 nyarán már az olasz fronton harcolt. Ugyanezen év őszén azonban átvitték az orosz frontra, ahol 1916. augusztus 31-én fogságba esett. A hadifoglyok keserű és nehéz életét a távoli Kaukázusban ismerte meg. Három év kemény megpróbáltatás után 1919 júliusában indulhatott haza Magyarországra. Művészi tehetségére egyébként először a hadifogolytáborban egy orosz tiszt figyelt fel. Kevés szabadidejében Jóska bátyánk ugyanis fafaragásokat készített. A zűrzavaros Nyugat-Magyarországi események alatt a cinfalvi (ma Siegendorf, Ausztriában) cukorgyárban dolgozott, ahol egy lakatostól kapott igazán kedvet a rajzoláshoz. Cinfalváról való hazakerülése után előbb Himodon élte a vidéki kisparasztok szorgos és nehéz életét. Kitartó munkájuknak köszönhetően István testvérével együtt még cséplőgépet is tudtak vásárolni. Már-már úgy nézett ki; hogy gazdaságilag egyenesbe kerül a család, amikor a világgazdasági válság teljesen tönkretette őket. Első művészi élménye az 1920-as évek elején a kapuvári Ehn-féle nagyvendéglőhöz kapcsolódik; itt tekintette meg ugyanis egy KézdiKovács nevű budapesti képkereskedő kiállítását. A képkereskedő közvetítésével 1925-ben Budapestre került, Folkmann Arthur Oroszlán utcai Iparrajziskolájába. Két évet járt az iskolába, pénzhiány miatt azonban abba kellett hagynia. Az iskola hatása s meglévő tehetsége azonban elindította művészi pályáján. Az iskolában a magyar képzőművészet legnagyobb alakjai is felfigyeltek tehetségére: Csók István, Szüle Péter, s a leendő művészt anyagilag is támogató Rudnay Gyula. Csók István magánúton is foglalkozott Áldozó Józseffel, igyekezett a „vad" színeket használó művészt egy kicsit a divatos képzőművészeti áramlatok irányába egyengetni. Csók István a normandiai parasztcsaládból származó barbizoni festőt, Mille-t ajánlotta tanulmányozásra Áldozó Józsefnek. Az autodidakta festőtehetség művészetének alakulásában Rudnayn és Csókon 466