Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Áldozó István: Áldozó József 1892–1983

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK kívül tehát Mille-nek is fontos szerepe volt. Csók István Lágymányosra is elküldte őt, az ottani szegénység tanulmányozására és ábrázolására. Áldozó Józsefet azonban inkább a falusi élet nehézségei vonzották: azok a nehézségek, amelyek a városi nyomorhoz képest kevésbé voltak látványosak és ismertek. Jóska bátyánk idős koráig féltve őrizte azokat a rajzait, amelyeket Csók István korrigált. Ő egyébként mindig őszinte tisztelettel adózott mesterének. Közben kávéházakban árulta képeit, hogy valahogy eltartsa magát. Egy alkalommal Rudnay Gyula is betért a kávéházba, s a számára kedves ismerőstől képet vásárolt. A művész Budapesten egy Vosinka Géza nevű tisztviselővel lakott együtt albérletben, aki életútjának alakulásában is szerepet játszott. Ő hívta fel ugyanis figyelmét, hogy az Ernst Múzeumban „képeket vesznek be". Két képét azonnal ki is állították. Ezek a képek Márton Ferencnek nagyon megtetszettek, aki baráti körének ajánlotta és reklámozta a fiatal festőművész alkotásait. Dr. Lázár Béla, az Ernst Múzeum művészettörténész-kritikusa arra bíztatta, ne egyenként vigye be a képeit kiállításra. Dery Bélával való összebarátkozását követően pedig már a Nemzeti Szalonban is kiállított. Rendszeresen résztvett a Műcsarnok kiállításain, a Baló Ede Arcképkiállításon, valamint a tavaszi, a nyári és az őszi tárlatokon. Egy alkalommal a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása alatt Horthy Miklós kormányzó is megtekintette a művész képeit. Ezt Jóska bácsi a következőképpen mesélte el: „Kiállításom volt. Egyszercsak a csendőrök megszállták az épület környékét. Te Jó Isten? Mit vétettem? Erre az egyik csendőr belépett az ajtón, s közölte velem, hogy vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó Őfőméltósága szeretné megtekinteni a kiállítást feleségével együtt. Az eseményről még a Magyar Rádió is tudósított. A kormányzói házaspár belépése után kezet fogott velem. Budinszky László műsorvezető közölte, hogy ilyen megtiszteltetésben még falumnak jegyzője sem részesült volna, hogy Magyarország legfőbb közjogi méltósága és felesége a kezüket nyújtsák felém. Horthyék végigjárták a kiállítást, majd vásároltak egy festményt. Pénzt nem akartam tőlük elfogadni, de ők ragaszkodtak ahhoz, hogy kifizessék alkotásom árát. Ezután elmentek. Ijedtségem hirtelen büszkeséggé változott." Budapesti tartózkodása során a népi írók, művészek és politikusok tekintélyes részével is szoros barátságba került: elsősorban Bajcsy-Zsilinszky Endrével, de jó kapcsolatokat ápolt Nagy Ferenccel, Dobi Istvánnal, s sokat emlegette a később híressé vált Veres Pétert, Erdei Ferencet és Kovács Imrét. A népi írókkal eleinte kapcsolatokat kereső Gömbös Gyula is megtekintette néhányszor fiával együtt a tehetséges falusi festőművész kiállítását, sőt a kőszegi katonai iskolába járó ifjabb Gömbös többször is találkozott Jóska bácsival. 467