Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Áldozó István: Áldozó József 1892–1983

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK ÁLDOZÓ ISTVÁN Áldozó József (1892-1983) Őszinte örömmel szereztem arról tudomást, hogy az Arrabonában megemlékezhetek lakóhelyem egyik leghíresebb emberéről, Áldozó József festőművészről. A kiváló művész számomra nemcsak falubelim volt, szoros rokoni kötelékek is fűztek minket egymáshoz. „Jóska bátyánk" ugyanis apai nagyapám legidősebb testvére volt. Tízéves voltam, amikor elragadta közülünk a halál, mégis mindmáig elevenen él emlékezetemben. Visszaemlékszem az ősz hajú, pirospozsgás, vékony arcú, kék nadrágot viselő idős emberre. Ma is a szemem előtt lebeg, ahogyan a festőállvány vagy a rajztábla előtt ül egy kis széken, s szemét hunyorítva méregeti a természeti környezet elemei közötti távolságot. Emlékszem az öreg házára, s azokra a szerény és szegényes körülményekre, amelyek között ő lakott. Ha látogatóba jött hozzánk, szinte mindenről lehetett vele beszélgetni. Szüleimmel általában a kertészkedésről, a gazdálkodásról, az időjárásról vagy a művészetről tárgyalt, egyedül a politika nem érdekelte. A falu lakói csodálkozva tekintettek arra a koros emberre, aki a településen egyedülállóként a festőművészetnek adta életét, ugyanakkor a kapát, a vasvillát sem szégyellte megmarkolni. Szerette rokonait, barátait, falubelijeit, s élete végéig rajongott szűkebb hazájáért, a rábaközi tájért és emberekért. Festményein megörökítette édesapját, testvéreit, szomszédját, a lakóházát, kertjét, a falu határának egy-egy részletét, valamint a rábaközi és a Répce-menti táj legszebb dűlőit és jellegzetes határrészeit. Sok munkát készített a parasztemberek mindennapi életéről, az aratásról, a termény-betakarításról, s valósággal rajongott a háziállatokért. Áldozó József 1892. augusztus 10-én született a Sopron vármegyei Himod kisközségben, Áldozó János földműves és Fűzi Judit első gyermekeként. A leendő művésznek még négy testvére született: 1894-ben István, utána Rozália, majd 1904-ben János, 1908-ban pedig Terézia. A gyermekek közül egyedül a harmadik legidősebb, vagyis Rozália nem élte meg a felnőttkort. Édesapjuk mindössze háromszáz négyszögöl földecskén gazdálkodott, ez bizony nem biztosította a család megélhetését. Az édesapa sok társával együtt megjárta Amerikát, azonban a honvágy egy év alatt 465