Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Horváth József: Samarjai Máté János 1585–1652

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK nagy részét, őt magát is elfeledték, róla téves adatokat hoztak forgalomba,..." (THURY 1998.

1. köt. 428-429. o.). Hozzáteszi azonban azt is: „Ezen körülmény okát abban kell keresnünk, hogy Samarjai püspökségének hosszú idejéből alig maradt ránk valami adat." Az alábbiakban ezen elszórt adalékokat kísérelem meg összegyűjteni. Samarjai halászi működése alatt az egyházkerület első fontos eseménye az 1619. szeptember elsején Sókon (Nyitra m.) megtartott zsinat volt, mely a kerület iskoláinak helyzetével foglalkozott. Ennek határozatai jelen témánk szempontjából két fontos adalékkal is szolgálnak: - a zsinat négy iskolafelügyelőt választott Nemesnépi Dániel esperes komjáti, Patkó Tamás nagyszombati, Pécselyi Király Imre alesperes komáromi és Samarjai Máté János halászi lelkészek személyében - ez mindenképpen az utóbbi képességeinek elismerését jelenti; - az egyházkerület nyolc iskolája között ott van a halászi is: a zsinat határozatai szerint itt „Grammatika és Syntaxis taníttassék" - ez viszont a település jelentős voltát bizonyítja. A sóki zsinat határozatai közül egyet még mindenképpen meg kell említenem: itt kapott megbízást Czeglédi Pál szerdahelyi lelkész a csallóközi és mátyusföldi egyházmegyék régi kánonainak összegyűjtésére, továbbá itt merült föl egy jó szertartáskönyv elkészítésének szükségessége is (THURY 1998.

1. köt. 414-415. o.). Az 1610-es évek végétől - amint az a gyéren fennmaradt adatokból kikövetkeztethető - a Mosón megyei protestánsoknak egyre több nehézséggel kellett megküzdeniük. Az 1619. évi országgyűléshez benyújtott panasz szerint az óvári kapitány Óvárról és Rajkáról kiűzte a protestáns lelkészeket (KATHONA1939.15. o.). Csatári Gergely mosoni esperes 1621. július 9-én kelt, Kanizsai Pálfi Jánoshoz küldött levelében arról ír, hogy a környéken a református lelkészeket a német katonák elűzik gyülekezeteikből; Szentgyörgyi úr, az óvári lelkész családjával Kimlére menekült; de „Samarjai úr meg én itthon lappangunk még". Két héttel később, július 22-én Samarjai írt levelet Kanizsai Pálfi Jánosnak: ebben arról panaszkodik, hogy a katonák szigorúan hajtják be az adót, s azt kéri, hogy járjon közbe az érdekükben, ne zaklassák őket, mihelyt tehetik, fizetni fognak. Hogy a zaklatások mikor szűntek meg ill. mennyit enyhültek a következő években, azt nem tudjuk; valószínűnek tarthatjuk azonban, hogy még jó ideig eltartottak, hiszen a szigetközi ellenreformáció egyik fő hulláma - amint azt Závodszky Levente rövid közleményében olvashatjuk - az 1630-as évek első felére esett, amikor ifj. Héderváry István és felesége, a nádorral rokonságban álló gróf Eszterházy Erzsébet erőteljes 442